Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 11 (130. szám) - Beszámoló a magyar tudomány helyzetéről 2003-2004; beszámoló a magyar tudomány helyzetéről 2005-2006, valamint a magyar tudomány helyzetéről 2003-2004. és a magyar tudomány helyzetéről 2005-2006. szóló beszámolók elfogadásáról szóló országgyűlési hatá... - DR. VIZI E. SZILVESZTER, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a napirendi pont előadója:
889 Ígéret van arra, hogy 1,8 százalékot fogunk elérni 2010re, amikorra viszont az Európa i Unió már 3 százalékot várna el tőlünk. Az OTKA költségvetését köszönöm önöknek, valamennyiüknek, akik támogatták. Azt hiszem, nagyon fontos kérdésről van szó, hiszen az alapkutatás az alapja mindennek, és tessék elhinni, hogy az innovációs lánc lerövidül t négyöt évre. Ez azt jelenti, hogy a felismerés pillanatától a termékké válás pillanatáig már csak négyöt év telik el, elmúlt az az idő, amikor ötvenhatvanhetven év kellett hozzá. Az Innovációs Alap, amelyet önök megszavaztak a mi előterjesztésünkre - köszönet érte , minden évben 3536 milliárd forintot tesz lehetővé, hogy pályázat útján elnyerhessük, a magyar gazdaság elsősorban, a kis- és középvállalkozók, az egyetemek, az akadémiai intézetek. Meg kell mondanom, hogy keményen kritizá ltuk az előző időszakban az NKTH, tehát a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal működését, joggal, most azonban el kell mondanom, hogy Pártos Ferenc vezetésével úgy néz ki, hogy egy igazságos, korrekt allokációs politika valósul meg. (10.10) A magyar tu domány teljesítménye két kötetben benne van, de hadd mondjam el azt, hogy a megjelent magyar publikációk 36 százaléka nemzetközi, tehát osztrák, angol, orosz, amit el lehet képzelni, a világ minden tájáról. Tehát globalizálódott a magyar tudomány, és ezt n agyon nagy eredménynek tartjuk. Azt is el kell mondani, elhoztam azt az anyagot magammal, amely alapján a magyar tudományterületek - matematika, elméleti fizika, agykutatás, sorolhatnám - az első tízben vannak. Önök tudják, hogy versenyképességben vagy gaz daságban hányadik helyen áll Magyarország. Van az Európai Uniónak egy felmérése, hogy vajon gazdaságosake az európai uniós kutatások. Ebben első helyen van Magyarország, tudniillik, olyan kevés pénzből olyan sok eredményt ér el, erre büszkék lehetünk. De azért hadd mondjam meg, sokkal jobb lenne, ha ez az eredmény nem volna ilyen szép, és sokkal többet költenénk. Ami a szabadalmi bejelentéseket illeti, sajnos kevés, és csökken. Ennek egyik oka önök is, nevezetesen, hogy nagyon sokba kerül a szabadalmi beje lentés. Az EPOnál, tehát a European Patent Officenál nagyonnagyon sokba kerül. Olyan politikát kellene folytatni, van alap, meg kell mondanom, az NKTHnál, a Gazdasági Minisztériumnál van alap erre, de kevés ez a pénz. Ami a kutatásfejlesztési létszámo t illeti, el vagyunk maradva. Az Európai Unióban ezer aktív keresőre hat kutatófejlesztő jut; Magyarországon 3,8, Finnországban 16. Ami pedig azt illeti, hogy az üzleti szférában hány kutatófejlesztő van, Magyarországon feleannyi, mint az Európai Unió 25 országában. Feleannyi! Itt nemcsak a kormányzati hozzájárulással van probléma, azzal is, hanem azzal, hogy a magyar gazdaságban nincs igazából kutatásfejlesztés, vagy nagyon kevés van. Kivétel a gyógyszeripar, amelyről tudjuk, hogy például egyedül a Rich ter gyár több mint 11 milliárdot költ kutatásfejlesztésre, több mint 11 százalékát a turnoverének. Meg kell említeni itt a tudás újraképzését, a közoktatást, a felsőoktatást. Ebben a politikában hibádzik az, hogy kevés tudós, kevés műszaki értelmiségi vég ez az egyetemeken, pedig erre volna a piacnak igénye. Tehát össze kellene hangolni a piaci igényeket igazából a magyarországi lehetőségekkel. Belehallgattam a tisztelt Ház életébe, Hoffmann Rózsa és Arató államtitkár úr beszélgetésébe, a minőséget mind a k etten preferálták. Nagyon örültem, hogy egyetértenek ezzel. Kérem, a minőség mindenekelőtt! Ennek az országnak egyetlenegy kitörési pontja van a jövőt illetően. Ha ezt a kormányzatok nem veszik figyelembe, akkor baj lesz. Nevezetesen az, hogy a magyar szel lemi tőkét fölhasználja, hogy a közoktatásban, a felsőoktatásban a minőséget preferálja. Hetvenvalahány egyetemünk van. Nonszensz, kérem! Nonszensz, lehetetlen; akkor, amikor jól emlékszem, volt egy törvény, hogy csökkentsük az egyetemek számát. Itt önök s zavazták meg, nagyon egyetértettünk vele. Ma hetvenvalahány van. Miért? Mert a parlamenti képviselők úgy gondolják, hogy a saját területükön is kell egy főiskolát legalább egyetemmé minősíttetni és egyetemeket alapítani. Versenyképes magyar egyetem igenis jelentős bevételhez juttathatná az országot, a közoktatást. Van egyetemünk, amelyeken van német kar, van angol kar, és tessék megkérdezni, hogy milyen hatalmas összegeket tud behozni.
