Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 10 (129. szám) - Dr. Mikola István (Fidesz) - az egészségügyi miniszterhez - “A miniszteri széftől a miniszteri székig I.” címmel - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz):
828 Kérdezem azt, hogy visszaadjáke a háziorvosoknak a vizitdíj bevezetése előtt elvont amortizációs forrást. Kérdezem, hogy amikor végiggondolják ennek az egészségügyi reformnak a történetét most már az emberek elítélő véleménye után, visszavonjáke a többbiztosítós, többpénztáras rendszerre vonatkozó tör vényt. Ez utóbbit azért kérdezem nagy nyomatékkal, mert mi úgy látjuk, hogy ennek már semmi értelme nincs, és az emberek ezt sem fogják elfogadni, mint ez már a mostani népszavazás kapcsán eléggé egyértelművé vált. Hajlandó lesze a miniszter asszony velün k újragondolni, hogy mit jelent az egészségügyben és általában a nagy rendszerekben a reform? Mert a mi véleményünk szerint szakmailag jól előkészített, folyamatos megújító törekvéseknek a gyakorlati megvalósítását jelenti, aminek előkészítésébe be kell vo nni az orvosokat és általában a szakmát, de a civil társadalmat is. Tehát kérdezem, miniszter asszony, hajlandó lesze új fejezetet nyitni az egészségügyi reformban. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, M ikola képviselő úr. Megadom a szót Horváth Ágnes miniszter asszonynak. DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter : Köszönöm szépen, elnök úr. Elnök Úr! Képviselő Úr! Az egészségügyi reform új szakasza február 18án indult, azóta gyakorlatilag hetente, mondha tnám, naponta egyeztetések tömkelege zajlik a minisztériumban, pont azért, mert a szakmai szervezetek hajlandóak, képesek és szándékoznak részt venni az egészségbiztosítási pénztári törvény végrehajtási rendeleteinek a kidolgozásában együttműködésben. Egyé bként rendszeresen járunk az Országos Érdekegyeztető Tanács szociális bizottsága elé is, ahol szintén zajlanak az egyeztetések. A konzekvenciákat valóban le kell vonnunk. Úgy döntött az ügydöntő népszavazás, hogy Magyarországon megsemmisíti a vizitdíj és a kórházi napidíj intézményét. Éppen ezért a kormány benyújtotta azt a törvényjavaslatot, ami erről a kettőről intézkedik. Többször volt már szó ma arról, hogy az egészségügy számára a vizitdíjból és a napidíjból való bevételkiesés 22 milliárd forint. Össze sségében 22 milliárd forintnyi kár érte az egészségügyet a népszavazásnak köszönhetően. Nem beszélve arról a 40 milliárd forintról, ami a társadalombiztosításban keletkezett. S ugyan többször megkértem Mikola urat, de egyszer sem sikerült válaszolnia arra, hogy ő ezt a 60 milliárd forintot bizony miből pótolná, sőt, a mostani törvényjavaslatuk sem ad erre választ. A reformból több lépést említett, de többet elmulasztott említeni. Így nem említette a felügyeletet, ami egyértelmű siker, és szükséges volt. Nem említette a gyógyszerárversenyt, a várólisták nyilvánosságát, a patikán kívüli gyógyszerforgalmazást, és lehetne hosszasan sorolni. Éppen ezért azt gondolom, ahhoz, hogy Magyarországon valódi biztosítási rendszer működhessék valódi társadalombiztosítás ke retében, amikor biztosítási elven működik a rendszer, és annyiból gazdálkodunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) járulék formájában, amennyit befizetünk, ahhoz szükség van további lépésekre. Köszönöm szépen. ELNÖ K (Lezsák Sándor) : Köszönöm, miniszter asszony. Viszontválaszra megadom a szót Mikola képviselő úrnak. DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz) : Kedves Miniszter Asszony! Higgye el, hogy eljött az ideje az újragondolásnak. Én arra kérem igen nagy tisztelettel, hogy hagy jon fel ezzel a makacs konoksággal, amivel mindenféle sikertelenséget, most már egyértelműen az emberek által is kimondott kudarcot valamiféle sikertörténetként próbál feltüntetni. Az egészségügyi nagy rendszer átalakításához sokkal több alázat, megértés, befogadókészség, konzultatív tárgyalókészség szükséges. Próbálja ezt a következő
