Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 10 (129. szám) - Dr. Hoffmann Rózsa (KDNP) - az oktatási és kulturális miniszterhez - “Mire jó a nem szakrendszerű oktatás?” címmel - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP):
816 Végül: mikor áll szándékában visszavonni ezt a szakmailag indokolatlan és értelmetlen intézkedést? Várom a válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Kösz önöm, Hoffmann Rózsa képviselő asszony. A válaszadásra megadom a szót Hiller István miniszter úrnak. Öné a szó. DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter : Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! Igen tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt a feltett hé t kérdésre, az interpelláció címével együtt nyolc kérdésre próbálok sorban válaszolni, mindegyikre. Az első, hogy mire jó a nem szakrendszerű oktatás, tudniillik a hagyományos értelemben vett felső tagozat első két osztályában. Arra jó a mi felfogásunk sze rint, képviselő asszony, hogy megerősítse az alapkészségeket. Nem állt szándékomban, és nem is gondolom, hogy kiselőadást tartottam volna mérésekből. A PIRLS és a PISA nemzetközileg elfogadott, valóban minden kormánytól független szakértői társaság, a PIRL S Bostonban kiadott jelentése, amely 10 éves korban jó eredményűnek sorolja a magyar diákok, gyermekek teljesítményét, a PISA, amelyik 15 éves korban ezt már sokkal nehezebbnek láttatja. Éppen ebből adódik a probléma, és ebben van, azt gondolom, közöttünk egy szakmai vita. A kérdésére a válaszom tehát az, hogy arra jó, hogy azt, ami 10 éves korban saját tudásnak megfelelő, 15 éves korban azonban nem tudják alkalmazni az alapkészségeket - írás, olvasás, számolás, szövegértés , megerősítsük. A második tudnii llik a továbbképzések kérdése. Mi a módszertani fejlesztés érdekében szükségesnek tartjuk továbbra is a pályán lévők továbbképzésének előírását a színvonal ellenőrzése céljából. Harmadszor az összegről: az állam a pedagógustovábbképzési normatívával támog atja ezt a módszertani megújítást. A törvény megszületése, amelyről mi most vitatkozunk, 2003 óta elég idő volt ahhoz, hogy ezt minden fenntartó betervezze, erre az állami támogatásból, illetve akár a fenntartói támogatásból az iskola költségvetését kiegés zítse. A tárca - a korábbi Oktatási Minisztérium, az elmúlt két évben az Oktatási és Kulturális Minisztérium - minden alkalommal folyamatosan felhívta az iskolák és a fenntartók figyelmét erre a törvényi kötelezettségre. Negyedszer: az iskola helyi tanterv e és a pedagógiai programja tartalmazza a kötelező és nem kötelező időkeret hányadát, amelyet a szakrendszerű, illetve nem szakrendszerű oktatásra fordítanak. Mivel egyes iskolák eltérő pedagógiai programmal, eltérő tanulási háttérrel és egyéni képességű g yermekekkel foglalkoznak, a nem szakrendszerű oktatás feltételét is mindenütt a helyi adottságok és jogszabályi előírások keretei között kell megvalósítani. Ötödször: én nem vallom azt az álláspontot, amelyet a képviselő asszony, úgy gondolom, a helyi tant ervek nem veszítették el a jelentőségüket, hiszen a tanítási tartalmak, a fejlesztés és az értékelés szempontjai alapvetően a nevelőoktató munka során minden intézményben, minden évfolyamon, minden csoportban… - ezekről épp a helyi tantervekben kell rende lkezni. Nem osztom tehát az álláspontját, azt gondolom, a helyi tanterveknek megvan a jelentősége. Az utolsó kérdésére pedig, tudniillik hogy szándékomban álle visszavonni az idézett rendelkezést: nem áll szándékomban, képviselő asszony. A vitát azonban ö nnel szakmai alapon, abban reménykedve, hogy ehhez hozzátesz, és én ezt szívesen fogadom, a továbbiakban is várom, a kérdéseire válaszolok, az észrevételeire pedig szívesen építem a válaszomat. Köszönöm szépen, hogy meghallgatott. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, miniszter úr. Megkérdezem Hoffmann Rózsa képviselő asszonyt, hogy elfogadjae a miniszteri választ. DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP) :
