Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 10 (129. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
805 kormánypártok soraiban. - Az elnök csenget.) Aki a közönyre épít, tisztelt képviselőtársaim, a semmire épít, mert a közöny nem lehet egy ország iránytűje. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mi a feladat? A győzelem kötelez. Magyarország győzelme mindannyiunkat kötelez. Új ala pokra kell helyezni az egészségügyet. Az emberek más egészségügyi rendszert akarnak, mint amit a kormány próbál rájuk erőltetni. Az egészségügyet úgy kell megújítani, hogy ne káoszba vezessen, mint ma, hanem hogy jobban működjön; úgy kell megújítani, hogy az emberek ne betegebbek legyenek, mint ma, hanem egészségesebbek. Az állam több felelősséget vállaljon, ne kevesebbet, több pénzt költsön az egészségügyre és az oktatásra, s ne kevesebbet. Az egészségbiztosításról szóló törvényt is elutasították tegnap az emberek - jó, ha ezt meghalljuk, ideje visszavonni. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A feladat: alkotnunk kell. Meg kell alkotnunk a jövő egészségügyét, ami mindannyiunk feladata lesz. Itt az esély, hogy Magyarország meginduljon az erkölcsi, szellemi és gazdas ági felemelkedés útján. Szép volt, Magyarország! Gratulálunk! (Moraj a kormánypártok soraiban. - Hosszan tartó, nagy taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány részéről miniszterelnök úr kív án reagálni. Miniszterelnök úr, ötperces időkeretben van lehetősége reagálni frakcióvezetőhelyettes úr felszólalására. Öné a szó. (Podolák György: Maradtok, mentek? - Az elnök csenget. - Podolák György: Most mi van?!) GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök : Tisztelt Elnök Asszony! Elnök Úr, Frakcióvezetőhelyettes Úr! Én az 1992es vagy 1998as Orbán Viktorral sokkal jobban egyet tudok érteni, mint a 2008assal. (Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban. - Wittner Mária: Ez természetes.) (14.30) De ez kettőnk között nem személyes vita. Személyes vitánk nincs. Illetve amennyire látom, önnek van időnként velem, nyugodtan mondhatom, hogy nekem ebben az értelemben fordítva nincs. De azzal, amit ön képvisel, van vitám, nagyon sok. (Wittner Mária: Azt elhiszem!) Úgy láttam az elmúlt két évben, hogy sokszor szemezgetnek egy beszédből, a bizonyos őszödi beszédből. Azt kell mondanom önöknek, hogy a vita hevében, nem kevés szenvedéllyel átitatva én mondtam már cifrábbat is életemben. Aki azt gondolja, ebbő l megértheti, hogy mit gondol a Magyar Szocialista Párt, és hogy milyen politikát fog folytatni a kormány, az tévúton jár. Akkor azt hiszem, hogy legfeljebb nagyon szimpla, középszerű pártpolitikát folytat. De ami a lényeget illeti: nézze, ön egyszer már m ondta azt, amikor 2002ben vereséget szenvedtek, hogy a haza nem lehet ellenzékben. Higgye el, nem is volt, s azóta sincs. Ha jól látom most, amikor mintegy 3 millióan támogatták a népszavazáson az önök kérdését, most ennek az ellenkezőjét mondja: most a h aza győzött. Muszáj azt mondanom, minden porcikám berzenkedik attól, hogy valaki önmagát folyamatosan a hazával azonosítsa. Azt kell mondjam, lehet ugyan beszélni hazáról, nemzetről, demokráciáról, de szerintem nincs az rendben, ha kisebbségbe kerülök, akk or siratom a hazát, hogy kisebbségben van, ha véletlenül többségbe, akkor meg azt gondolom, hogy a haza győzött. Semmi más, mint a világ és a valóság egy darabkája az, amit ön képvisel, ami hol kisebbségben van, hol meg többségben. Ráadásul azt is el kell mondjam, bár most többségben van, mert a népszavazáson a kezdeményezők győztek, de azt hiszem, hosszabb távon Magyarország ezzel inkább veszített. Persze, ezt most se ön nem tudhatja, se én nem tudhatom, de tudja, az a portéka, amit ön árult, arról szól, h ogy fizessen több pénzt a kormány és az állam, de azt nem mondta meg, hogy honnan fizesse ezt a több pénzt. Nem mondja meg, amikor a második mondatában meg egyébként azt mondja, hogy rakjunk kevesebb terhet a magyar gazdaságra. Ön egyszerre két dolgot képv isel: kevesebb terhet
