Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 10 (129. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
798 mára ez nemzetárulás. Hiába mondta ’98ban, hog y többpénztáras modell kell, mára ez nemzetárulás, és folytathatnám a sort. Úgy látom, hogy nagyjából itt a hatalom körül forog a kérdés. Mire lehet tőlünk számítani? Nagyjából ugyanarra. Eddig két népszavazás volt: 2004 decemberében a kezdeményezők elvesz ítettek egy népszavazást, ettől még fenntartották az álláspontjukat mind a mai napig, és az élet ment tovább; 2008 márciusában a kezdeményezők nyertek egy népszavazást, itt a kormány veszített, a kormány végre fogja ezt is hajtani. Természetesen a személye s meggyőződésemet fenn fogom ettől még tartani, hogy mi a helyes és mi nem, csak tudomásul veszem a választók döntését. Újra azt tudom mondani, hogy tisztelni kell a választók döntését. Ha egy ilyen kérdésben el lehet menni a választókhoz, és a választók e zt mondják rá, nekünk egy dolgunk van: meghajtani a fejünket, függetlenül attól, hogy így szavaztak, vagy úgy szavaztak vagy nem mentek el dönteni. Minimális dac sincsen bennem. Az természetes, hogy nem örülök egy ilyen döntésnek, mert szerintem nem áll Ma gyarország érdekében, de azt nem vitatom el, hogy önök azt állítják az ellenzékben, hogy éppen hogy az áll Magyarország érdekében. Ez a normális, így működik a demokratikus parlamentarizmus. Dac, sértődés - hát hogy a csudába’ lehet bennünk egyáltalán? Az egy másik kérdés, hogy mostantól kezdve az a dolga többek között az oktatási miniszternek, többek között az egészségügyi miniszternek, hogy leüljön az érintett szakmai csoportokkal, és konzuljának, tudniillik itt egyetlenegy elemet kiveszünk egy rendszerbő l. A népszavazásnak igazi nagy fogyatékossága az, hogy egyszerű kérdéseket tud feltenni: igen vagy nem - de mi lesz az egész rendszerrel? Azzal most nem vagyunk kint a vízből, az igaz, hogy egyszerűen ezt kihúzzuk, de ennek egy csomó következménye van. (14 .00) Azt kérem mindkét minisztertől, hogy a következő napokban kezdje el a konzultációkat. Természetesen az egészségügyi miniszter fog találni olyan orvost, aki azt fogja mondani: az az igazság, hogy nem örülünk annak, ami történt, és fog talá lni olyan orvost, aki azt fogja mondani: az a jó, hogy ez történt. Fog találni az oktatási miniszter úr olyan rektort, aki azt fogja mondani: nagy baj, hogy megszűnik a vizitdíj, és gondolom, hogy fog találni majd olyan hallgatói érdekképviselőt - (Közbesz ólásra:) vagy tandíj, és fog találni olyan hallgatói érdekképviselőt , aki lelkes lesz tőle. Konzultálni kell, egyeztetni kell. Úgy hallom, hogy a házbizottság megegyezett arról, hogy holnap elkezdődik a vonatkozó törvényeknek a vitája, egy hét múlva talá n már dönthetünk felőle. Sajnos, egy dologban nem tudom önöket egyszerre kielégíteni. Két frakcióvezető is megszólalt kormányátalakításügyben. Az egyik - legnagyobb meglepetésemre, ilyen még nem volt - azért lobbizott nálam, hogy nehogy felállítsak egyetl enegy minisztert is. Azért csodálkozom, mert ha én végignézek a miniszterek során, alig tudnék olyat mondani, akinek a lemondására még nem szólított volna föl ugyanaz az ellenzéki párt az elmúlt időszakban. Azt tudom közölni a miniszter kollégákkal, hogy ú gy látom, önöknek minden politikai ballépését, hibáját, bűnét ma megbocsátotta a legjobb ellenzéki párt, és kifejezetten önökhöz ragaszkodik, hogy miniszterek maradjanak. De kifejezetten csak azért, mert Navracsics úr kérte, most akkor bejelentem, hogy önö k miniszterek maradnak, ön pedig államtitkár, államtitkár asszony. Viszont ezzel egy időben nem tudom a Kereszténydemokrata Néppárt vezetőjének az igényét is kielégíteni, aki viszont kifejezetten le szerette volna váltani az egészségügyi minisztert. Ha maj d a szünetben megállapodnának egymás között, hogy mit javasolnak nekem, meg fogom fontolni, hogy mi az ellenzék kormányátalakítási javaslata, és természetesen alkalmas módon erre majd válaszolni fogok. De tudja - és ezt Navracsics frakcióvezető úrnak mondo m , ha ilyenek a tanácsadóik, akiknek összességében annyi jutott eszükbe, hogy a miniszterelnök most egy nagyszabású kormányátalakítással fog majd úgymond szorult helyzetén túllenni, akkor most mondhatom önnek, szerintem ideje lenne végiggondolni, hogy re ndben vannake a tanácsadóik, mert nyugodtan mondhatom, hogy most igen nagy bakot lőttek. (Dr. Navracsics Tibor közbeszól.) Köszönöm szépen.
