Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 4 (128. szám) - Az ülésnap megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János):
686 meghatározza a küzdő felek együttműködésének feltételeit, normáit, és az, aki ne m tartja a fair playt, előbbutóbb vagy kiközösíttetik, vagy diszkvalifikálják a versenyből. Érdekes módon a politika mint egyfajta verseny másfajta szabályokat tartogat számunkra. A politikában a fair play bizony ismeretlen fogalom, legalábbis a rendszerv áltás óta eltelt időszakban egyre kevésbé alkalmazott és használt fogalom; nem egyszerűen csak fogalom, hanem eljárási mód. Úgy tűnik, hogy ma a politikában az számít sikerre, és az bizton számíthat sikerre, aki tudatosan, jól megfontoltan, előre eldöntött szándékkal hamis állításokat fogalmaz meg, mit ne mondjak, hazudik. Annak van igazából lehetősége a sikerre, aki mindezt szemérmetlenül képes végrehajtani. Megvan ennek a sajátos természetrajza, és ennek a sajátos természetrajznak persze az a következmény e, hogy a parlament és a parlamenti politikai pártok hitele intézményesen romlik. Ebben nyilvánvalóan múlhatatlan szerepünk van azzal, hogy nem tartjuk a fair playt, azzal, hogy nagyon sokszor állítunk féligazságokat, vagy éppenséggel mondunk hazugságokat. Az elmúlt időszakban a mostani referendumkampány is számos olyan gyöngyszemet vet fel, amellyel legalább itt egy pillanatra érdemes foglalkozni. Érdemes foglalkozni, mert nem hiszem azt, hogy a küzdő felek olyan rosszul állnának, hogy csak azért direkt mó don kellene gyártaniuk féligazságokat és hazugságokat, hogy a saját párthíveiket maguk mellé állítsák. Ez már sokkal inkább egyfajta begyakorlott praxis, egy olyan eljárás, amitől nem tudunk megszabadulni. A közelmúltban a legnagyobb ellenzéki párt elnöke azt mondta, hogy a vizitdíj nem más, mint betegadó. Önmagában ez talán egy jópofa bonmot, de ha végiggondolják, akkor borzasztó veszélyes, amit állít a pártelnök úr, ugyanakkor azt gondolom, hogy alapvetően nem is igaz. Ha tudniillik ez adó volna, akkor na gy valószínűséggel nem szavazhatnánk 9én arról, hogy az egészségügyből, a felsőoktatásból bizonyos forráskivonás bekövetkezzék. Ha adó volna, akkor egészen bizonyosan kötelessége lenne majd a kormánynak ennek gyors visszapótlása, amennyiben a 9ei népszav azás eredményes. Igen ám, képviselőtársaim, de az Alkotmánybíróság éppen azért, mert nem adó, engedte útjára ezt a népszavazási kérdést. Igen, képviselőtársaim, az Alkotmánybíróság állásfoglalásában az szerepel, hogy nem érint költségvetési tételt. Ha nem érint költségvetési tételt, és egyébként eredményes a népszavazás, akkor bizony azzal kell szembesülni, hogy a háziorvosi praxisok 150200 ezer forinttal kevesebbet kapnak havonta, azzal kell szembesülni, hogy a kórházak mint intézmények nagyon sok fejlesz tési forrástól esnek el. Lehete és kelle ezt pótolni? Elméletileg azt mondom önöknek, hogy igen. De gyakorlatilag tudniuk kell, hogy csak ugyanolyan módon és ugyanolyan formában, mint ahogy egy adó működhetne. Azaz, ha az egyik oldalon amellett érvelünk, hogy 300 forinttal ne terheljük meg a beteget, ez esetben a “fogyasztót”, akkor bizony azzal kell szembesülnünk, hogy a másik oldalon kell majd az egész társadalmat megterhelni azzal, hogy ezt a fajta kiesést pótoljuk. Úgy gondolom, itt volna az ideje, és azt kellene mondani, hogy állj. Álljunk meg abban, hogy újabb és újabb hamis állításokat fogalmazunk meg. Ezerforintos vizitdíjról van már szó, többször cáfoltuk. De ennek is megvan a sajátos koreográfiája. A Magyar Nemzet megírja, majd jönnek a fideszes képviselőtársaink, és elképedve mondják, hogy ezek meg akarják emelni. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem állnak annyira rosszul, hogy ilyenfajta hazugságokat kelljen mondaniuk. Nem áll ma most az ország ügye és az egészség ügye sem olyan rosszul , hogy ilyen módon kelljen az embereket megfélemlíteni, és ilyen módon kelljen őket a népszavazási urnához elcsalogatni. Kéne ebben egy kis fair play. Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megkérdezem, kíváne valaki válaszo lni az elhangzottakra. (Dr. Kincses Gyula jelentkezik.) Igen, államtitkár úr megnyomta a gombot, csak még nem írta ki a nevét a gép. Kincses Gyula államtitkár
