Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 3 (127. szám) - Az Országos Választási Bizottság beszámolója a területi és az országos kisebbségi önkormányzati képviselők 2007. március 4-én megtartott választásáról, valamint a területi és az országos kisebbségi önkormányzati képviselők 2007. március 4-én megtartot... - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SZIGETI PÉTER, az Országos Választási Bizottság elnöke, a napirendi pont előadója:
672 Az OVBnek három jogi eszköze van ezen választások kapcsá n is, amelyekkel most is élt, részben állásfoglalások, részben nyilvántartási határozatok, részben pedig a jogorvoslati kérelmek elbírálása. Elég sok, kilenc állásfoglalást kellett kiadni még a települési kisebbségi önkormányzati választások időszakában, a mi olyan problémák áthidalására irányult, hogy a választási eljárási törvény általános szabályait egy különös választástípus esetében kell alkalmazni, és a területi és országos kisebbségi önkormányzati választásokra való alkalmazás nem minden esetben probl émamentes, valóban vannak ellentmondások és olyan kérdések is, amelyeket a jogalkotónak kellene megoldani, mert állásfoglalással nem áthidalható problémákat idéznek elő. Megállapítom azt is, hogy a jogorvoslati kérelmek elbírálásában az Országos Választási Bizottság döntéseit a Legfelsőbb Bíróság jóváhagyta. (20.10) Ezeknek a választásoknak az eredményességéről azt kell elmondani, hogy igen magas volt az elektori részvétel, több mint 98 százalékos, persze e mellett a lebonyolítási mód mellett ez nem is külö nösebben meglepő, mindenesetre a 13 magyarországi kisebbség mindegyike megválasztotta országos önkormányzatát. Az országos választáson 24 jelölőszervezet állított több mint 700 jelöltet, a területi választásokon 96 jelölőszervezet majdnem 1300 jelöltet ind ított. A cigány kisebbség a fővárosban és valamennyi megyében területi önkormányzatot alakíthatott, az ukrán és a szlovén kisebbség pedig nem tudta teljesíteni a területi választáshoz szükséges törvényi feltételeket. Az OVB testülete úgy foglalt állást, ho gy ezek a 2007. március 4én megtartott területi és országos kisebbségi választások törvényes rendben zajlottak le, és ez a törvény, amelyet megneveztem, tehát a CXIV. törvény 2005ből, a korábbi hatályos jogi szabályozással szemben - ami belügyminiszteri rendeleti szinten szabályozta a kérdést - megfelel az alkotmányos feltételeknek, kereteknek a területi és országos kisebbségi önkormányzatok megválasztása során. Azt lehet mondani, hogy ha ki nem is küszöbölte ez a törvény, de mérsékelte az úgynevezett etn obiznisznek a jelenségeit. Említettem, hogy a törvény alkalmazása bizonyos pontokon problémát jelentett ennél a különös választási típusnál. Ezt az OVB érzékelte, és lényegében az országos kisebbségi önkormányzati mandátumoknál történő lemondásoknál voltak megfigyelhetőek visszásságok, visszaélések, előzetes lemondó nyilatkozatokkal való próbálkozások több esetben előfordultak. A kisebbségek részéről is mutatkozik igény a törvény módosítására. A módosítás lehetséges irányainál nyilvánvaló, hogy a parlament ellenőrző szerveként a kisebbségi ombudsman vizsgálati jelentései támpontokat nyújtanak. Az ombudsman a települési kisebbségi önkormányzatok megválasztásának módosításai mellett a területi és az országos választásra vonatkozó módosításokat is indítványoz. Három ilyen jelentős indítványról tennék említést: részben azonos napokon javasolja a választások megtartását; ebből bizonyos értelemben már következik is a második javaslat, az elektori rendszer eltörlése; a harmadik pedig a valós közösségi támogatottságg al rendelkező kisebbségi szervezetek számára próbálja a listaállítás lehetőségét az eddigiektől eltérően megoldani. Nevezetesen, a helyzet az, hogy most a jegyző állítja a listát állami feladatként önbevallás alapján, de ezek az adatok titkosak, és a kiseb bségi ombudsman javaslata szerint kívánatos lenne, hogy a kisebbség által vezetett listák váltsák fel az állami feladatként adódó listaállítást. Természetesen itt közfunkciót tölthetnének be a kisebbségi szervezetek. Probléma két vonatkozásban van, ami vég eredményben a parlament politikai mérlegelésén múlik. Egyfelől azt még könnyebb elképzelni, hogy a lista titkosságát úgy fogjuk fel, hogy aki a listába jelentkezik, az tulajdonképpen erről a személyes adatról mint szenzitív adatról egyidejűleg hozzájárul, hogy közzétehető, és ilyen szempontból a kisebbségek által vezetett listánál ez a közfunkcióval még összefér. A probléma azonban az, hogy ha a kisebbségek kezelik a listáikat, akkor vane valamilyen módjuk arra, hogy közhatalmat is gyakoroljanak, azaz szel ektáljanak. Nyilvánvaló, hogy ez már eléggé problematikus egy közhatalmat nem gyakorló, de közfunkciót betöltő testület esetében.
