Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 3 (127. szám) - A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - NÉMETH ZSOLT (Fidesz):
648 Az öt éve indult kezdeményezés legnagyobb eredménye, hogy valóban megtalálta a szerepét és helyét a magyarmagyar párbeszédben, a kezdeti évi egy találkozó után továbbléptünk, és immár évente legalább tíz alkalommal ülésezik a KMKF valamilyen formációja a Magyar Országgyűlés égisze alatt. A plenáris ülés mellett - ahogy elhangzott - létrejött a KMKF állandó bizottsága, és felállt a négy albizottság is. A KMKF legfőbb erénye tehát, hogy az elmúlt öt évben a konszenzusteremtés képességének a nemzetpolitikában egyértelmű bizonyítékává vált. Hölgyeim és uraim, konsze nzust sikerült teremteni, nem kis részben a KMKFnek köszönhetően a vajdasági magyarok elleni atrocitások ügyében. Konszenzust teremtettünk az erdélyi magyar egyetem ügyében, a moldvai csángó oktatás ügyében, amelyről egyébként éppen ma délután hallhattunk egy kiváló felszólalást Sándor Klára képviselő asszony részéről. Konszenzust tudtunk teremteni Malina Hedvig ügyében, és a beneši dekrétumok ügyében. Nem akármilyen kérdésekről van szó, hogyha csak ezt a rövid listát szemügyre vesszük. Nagy jelentőségű to vábbá, hogy 2007 szeptemberében sikerült elfogadni a nemzetpolitikai előterjesztést, amellyel minden parlamenti frakció és minden határon túli magyar szervezet is egyetértett. A koncepció ugyan minimalista, tehát egy minimalista megközelítésű koncepció, de kijelölte a továbblépés irányait, azokat a területeket, ahol a magyar politikának lépnie kell a nemzetpolitikában. Fontosnak tartom, hogy ezen az úton haladjon tovább a KMKF, a fejlesztésközpontú magyar nemzetpolitika útján. Mert a hazai és a határon túli fejlesztési koncepciók, fejlesztési tervek összehangolása nagyon fontos keretét adhatja a sikeres magyar nemzetpolitikának. A határok tényleges átjárhatóságának megteremtése ad igazán értelmet a schengeni egyezményhez való csatlakozásunknak, mint ahogy ez t Firtl Mátyás képviselő úr interpellációjával kapcsolatban ma már érintettük. Az infrastruktúra, az utak, a hidak, a tömegközlekedés határon átjárhatóvá tétele mindmind ennek a fejlesztésközpontú magyar nemzetpolitikának az összetevője, és természetesen az autonómia - a politikai autonómia, a gazdasági autonómia, amit regionalizmusnak szoktunk hívni - szintén ebbe a kategóriába tartozik. És ne feledkezzünk el a tudástőkéről, a magyar oktatási infrastruktúráról az óvodától az egyetemig. A KMKF legfőbb hoza déka, tisztelt képviselőtársaim, hogy felszínen tartotta a nemzetpolitika ügyét; abban a helyzetben, amikor 2004. december 5e után - ahogy már az előbb fogalmaztam - gyanakvás kezdte el uralni a határon túli magyarok ügyének a megítélését Magyarországon, és kifejezetten a kiábrándulás vett erőt a határon túli magyarokon. Ez a kiábrándulás az oka, tisztelt képviselőtársaim, annak, hogy nagy tisztelettel köszönthetjük köreinkben a kárpátaljai, a vajdasági és a horvátországi magyarokat, de vegyük sorba, hogy kik nincsenek itt. Mert ők itt vannak, de nincs itt az erdélyi magyarság, nincs itt a felvidéki magyarság, nincs itt a szlovéniai magyarság - nem lehet véletlen. Tehát ez a fajta kiábrándulás mind ez idáig jellemzi a határon túli magyar közösségeket, amit 2004. december 5. eredményezett. A KMKF tehát felszínen tartotta a nemzetpolitika ügyét, és folyamatosan lépéskényszerben tartotta a kormányt, és elvégre ez lenne a feladata, képviselőtársaim, a parlamentnek: lépéskényszerben tartani a kormányt. Ilyen ügy a schengeni vízumdíj bevezetésével kapcsolatos nehézségek a kárpátaljai és a vajdasági magyarok irányában. Az idei évtől megvalósult az utazási támogatás, ami lehetővé teszi, hogy a határon túli magyarok a zsebükben láthassák a magyar állam gondoskodását a schengeni egyezmény ellensúlyozásaképpen. Az utazási támogatás a KMKF nélkül - bizton állíthatjuk - nem jött volna létre. Hosszú hónapokig kellett napirenden tartani a megoldás iránti igényt, hogy a kormány rászánja magát, lépjen, és - hála istennek - lép ett. Az utazási támogatás ugyan nem ideális megoldás a vajdasági és a kárpátaljai magyarok számára, de mégis enyhítheti a vízumkényszer bevezetése miatti rendkívül súlyos problémákat. Ma a kárpátaljai magyaroknak átjönni két napra Magyarországra egy család i eseményre, gyakorlatilag a lehetetlennel egyenlő feladat. Hosszú távon nyilvánvalóan - meggyőződésem - nem lehet más a megoldás, hogyha halljuk ezeket a kétségbeesett hangokat, hogy
