Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. február 11 (121. szám) - Bejelentés politikai vita kezdeményezésének visszavonásáról - Döntés napirendi ajánlás kiegészítéséről - Az ülés napirendjének elfogadása - A köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2007. december 17-ei ülésén elfogadott “az egészségbiztosítási pénztárakról" szóló törvény záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP):
63 aminek az első lépése már megtörtént, hiszen a vizitdíjjal, kórházi napidíjjal már érvényesü l, ezt mondja ez a dolgozat, hogy a költségek áthárítása a betegekre. És ez a költségáthárítás tulajdonképpen az igaz pillanatot késlelteti, és valahol a betegeknek a hosszú távú költségeit még meg is növeli. A másik költségtakarékossági taktika pedig a le vonások és a fix díjak megemelése, amelyeknek az a nem titkolt céljuk, hogy lebeszéljék az embereket az orvoshoz járásról. Kérem, ezt Amerikában írják, és azt kell mondanom, hogy az orvoshoz járásról való lebeszélés már nálunk is érvényesül, mert ne feledj ük el, hogy egy vizitdíj másfél kiló kenyér, de lassan lehet, hogy egy kiló kenyeret lehet csak majd venni érte. Még egy eleme van ennek a rendszernek, amit be kívánunk vezetni, vagy önök be kívánnak vezetni, hogy egy olyan aszimmetriát hoz létre a rendsze rben - és megint idézem, hogy a nem tudás ne akadályozza meg önöket , hogy a sürgősségi osztály veszteséget termel, mivel vannak rendszerek, amelyek nyereségesek; szétszervezik az osztályokat. Igen, szétszervezik az osztályokat, illetve áttelepítik az osz tályokat. Nagyon érdekes egy másik megállapítása ennek a dolgozatnak. Az egyetemes rendszer, azaz az egybiztosítós rendszer sokkal kevesebbet szenved az egyidejű, indokolatlan túl- és alulfinanszírozásban megmutatkozó forrásallokációtól, ami egy profitmaxi málás hiányára vezethető vissza. A profitmaximálás és a vezetők díjazása, a kontraszelekció, mindezek azok az elemek, amelyeket ez a dolgozat fölhoz, egy olyan rendszerben, ahol a GDP 20 százalékát költik az egészségügyre. A végső summája ennek a dolgozatn ak, amit a figyelmükbe ajánlok: szükség lenne egy igazi nemzeti egészségbiztosításra, amely nem a magánbiztosításon alapul. Ezt mondják múlt héten Amerikában, mi pedig a WHO elmondása szerint is egy korszerűtlen rendszert, visszalépő rendszert akarunk beve zetni. Ne tegyék! Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Vojnik Mária képviselő asszonynak, MSZP. DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP) : Köszönöm szépen. Tisztelt Gógl Képviselő Úr! Nagy fi gyelemmel hallgattam, mint mindig, a hozzászólását. Az az egy probléma van, hogy a mai megbeszélésünk tárgya nem egy amerikai vagy bármilyen tanulmány, hanem az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvény, és annak is a köztársasági elnök úr által kifog ásolt vagy újragondolásra a parlamentnek visszaküldött szakaszai. Képviselő Úr! A legteljesebb mértékben egyetértünk azzal, hogy az államnak azt az alkotmányos kötelezettségét, hogy gondoskodjon az emberek egészségügyi ellátásáról, ma Magyarországon a társ adalombiztosítás keretében valósítjuk meg. De ugye, képviselőtársam, nem akarja kétségbe vonni, hogy ma Magyarországon egy működő társadalombiztosítás van? (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Ezt a társadalombiztosítást, újra meg kell ismételnem, két alapvető törvény írja le, az 1997. évi LXXX. törvény, a társadalombiztosítási járulékokról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény, és az 1997. évi LXXXIII. törvény az egészségbiztosítási ellátásokról. Ebből az következik, hogy ez a két törvény és ez az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvény összhangban is van, és nemhogy feloldja, hanem megerősíti az egységes társadalombiztosítást, azt a nemzeti kockázatközösséget, amelyet mi mindannyian féltve őrzünk, amelyben senkit sem lehet kizárni ebből a rendszerből, és senkinek nem engedjük meg, hogy kivonja magát a közfelelősség alól; amelyben ennek a pénztárnak a működtetése kapcsán minden biztosítottnak azonos törvényi joga van, törvényben leírt joga van az egészségügyi ellátásokhoz való megkülönbözte tés nélküli hozzáféréshez. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) És engedelmükkel a köztársasági elnök úr azt mondja, hogy e feltételnek a teljesülése nemcsak a mindenkori kormánytöbbség felelőssége, hanem az ellenzéké is.
