Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 3 (127. szám) - Rendkívüli ülés kezdeményezésének visszavonásáról - Frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter:
596 Nézzük meg először is, hogy megye a világ előbbre a tandíj által! A v álasz az, hogy nem. A világ azáltal megy előbbre, hogy ha növekszik, javul a közoktatás színvonala, ha minden kisgyerek magas színvonalú közoktatásban részesülhet, ha hozzáfér a felsőoktatáshoz, ha fejlődik a gazdaság, és a gazdaság fejlődése segíti az okt atási rendszer fejlődését. A tandíj ezeket a dolgokat nem követi el, ezért nem mondhatjuk, hogy a tandíjtól majd valakinek jobb lesz, és az országunk gyorsabban fejlődik. A második kérdés az, hogy vajon a tandíj segíte a legégetőbb társadalmi problémánk, jelesül a leszakadó rétegek vastagodása, a cigány gyerekek esélytelenségének orvoslásában. A válasz határozottan nem. A kilátásba helyezett tandíjmentesség és az ösztöndíj ezen a problémán nem segít. Hiszen most is van ösztöndíjrendszer, most is van diákhi tel, és a kilátásba helyezett tandíj, ennek az összegnek a nagysága a szegény családokat, köztük halmozottan a szegény cigány családokat olyannyira elijeszti a továbbtanulás gondolatától - erről szólt minden interjú, amit az elmúlt hetekben készítettem, ké szítettünk hallgatóinkkal , hogy még a középfokú oktatásban való részvételtől is elveszi a kedvüket. (14.20) Nem véletlenül nem tudjuk, hogy mennyien jelentkeztek továbbtanulásra. Valószínűsíthető, hogy a tandíj kilátásba helyezése máris csökkentette a je lentkezés kedvét. A harmadik kérdés, hogy szolgáljae a tandíj az igazságosságot. Nos, egyértelműen nem. A Kereszténydemokrata Néppárt véleménye és álláspontja szerint az igazságosság kategóriája a közjóval rokonítható. Mi a felsőoktatást a közjó, a közszo lgálat részének tekintjük, és az igazságosság értelmében mindenkinek hozzá kell jutni, akinek tehetsége és ambíciója van, és ehhez hozzá kell őt segíteni. Mi több, annak feltételezése sem igazságos, hogy akik tanulnak, azért fizessenek, mert ők majd jobban keresnek, hiszen köztudott, hogy adójukból többet fognak hozzátenni a gazdasághoz, és növelik az ország gazdaságának a színvonalát. Gyorsítjae a tudásalapú társadalom megteremtését a tandíj? - szól a következő kérdés. Álláspontunk szerint nem, ugyanis ne m attól fognak jobban tanulni a hallgatók, ha tandíjat fizetnek, hanem attól, ha jobb körülményeik vannak, ha nem kell éjszaka dolgozniuk, és ha nem szolgáltatást kapnak, hanem a tudomány képviselői által közvetített tudásban részesülnek az egyetemen. Javítjae a színvonalat a tandíj? - így szól az ötödik kérdésem. Álláspontunk szerint nem. A felsőoktatás színvonalát csak a tanárok és az infrastruktúra színvonalának javítása emelheti. Egyébként erről szól egy 2007ben napvilágot látott amerikai kutatás is, amely egyértelműen a humán erőforrásban látja a színvonal javítását. Mint tudjuk, a tandíj ezt nem célozza meg. Végül az utolsó kérdés: honnan pótoljuk a tandíj elmaradása miatt majdan kieső összegeket? A válasz az, hogy szűnjék meg a pazarlás. Szűnjék meg a pazarlás a milliárdos tanulmányok kifizetésére, szűnjék meg a pazarlás a tekintetben is, hogy miközben milliárdokért orvosokat képezünk, bezárjuk a kórházakat, megszűnnek orvosálláshelyek, külföldre mennek aprópénzre váltani azt a tudást, amit itt k emény pénzen szereztek. A KDNP értékrendje szerint - amelyben az emberközpontúság, a szolidaritás és az igazságosság áll - a tandíj tehát mindezeket nem segíti. Ez az álláspontunk a népszavazás kérdésében. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban .) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes asszony. A kormány részéről megadom a szót Hiller István oktatási és kulturális miniszter úrnak. Miniszter úr! DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter : Elnök Asszony! Tisztel t Képviselő Asszony! Igen tisztelt Ház! Mindenekelőtt köszönöm képviselő asszonynak azt a stílust, azt a szakmai érvelést, amelyet itt, a magyar parlamentben - bár
