Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. február 26 (126. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
572 Köszönöm. Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy a Magyar Demokrata Fórum vezérszónoklatára a következő ülésünkön kerül sor. Így a vezérszónoki felszólalásoknak, legalábbis mára, a végére értünk. Az általá nos vitát tehát elnapolom, folytatására várhatóan a következő ülésünkön kerül sor. Tisztelt Országgyűlés! A mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Most a napirend utáni felszólalás következik. Napirenden kívü li felszólaló: ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Horváth János képviselő úr, Fidesz. Megadom a szót ötperces időkeretben, “Amikor ránk törtek az alvilág démonai 1947ben” címmel. A képviselő urat illeti a szó . DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szólásra emelkedem emlékezni és tanúskodni 1947 februárjáról, amikor Magyarország függetlenség felé haladását megállította a szovjet katonai beavatkozás. (14.40) A demokratikusan megválasztott parlament és az úgy létrejött kormány haladt a békekötés, a szuverenitás felé, és ezt akadályozta meg, előzte meg az a szovjet katonai beavatkozás, amelyik elvitte, elhurcolta a polgári politika akkori szimbólumát, legláthatóbb szimbólumát, Kovács Bélát. E rről a témáról hallunk, nem hallunk; éppen most, ezekben a napokban emlékezés történt, néha hiteles, néha feledékeny. Én most idehozom, tisztelt Országgyűlés, egy történelmi színdarabnak egy jelenetét, CsicseryRónay István írta a közelmúltban, a címe: Ők mertek magyarok lenni. Jelen esetben Kovács Béláról szólok, és szólok azokról a képviselőtársairól, hatan voltunk, én is része voltam, akiket a szovjet beavatkozás eltávolított a közéletből, ebből a parlamentből. Amit aztán a világ gyalázatos szovjet puccs nak tekintett, el is tartott negyven esztendőig, amíg a szabad világ rákényszerítette a Szovjetuniót, hogy tartsa be a jaltai egyezséget, nevezetesen emberi szabadságot és választásokat Magyarországon is. Amire utalok, az a rövid jelenet CsicseryRónay Ist ván könyvéből, az a jelenet, amikor Kovács Bélát elvitték az ávóra, Péter Gábor kihallgatja. Azután hazaengedik akkor este, és akkor mondja, idézek, Kovács Béláné mondja: “Türelmetlenül várom.” Ekkor kinyílik az ajtó, Kovács Béla belép. Pfeiffer Zoltán, ak i képviselőtársa és ügyvéde volt, mondja: “A legfontosabb, hogy kialudd magad. Reggel 9kor érted jövök, és megbeszéljük, mit mondasz a parlamenti beszédedben. Abban biztos lehetsz, hogy soha a mentelmi jogodat nem fogják felfüggeszteni.” Szól Kovács Béla: “Benn akartak tartani. Csak Zoltán erélyes fellépése következtében engedett el Péter Gábor. Az elején udvariasan fogadott, majd átadott egy tisztjének, aki átkísért egy homályos szobába. A helyiség egyszerre megtelt emberekkel, akik öblös hangon, egyre fo kozódó erősséggel gyalázni kezdtek. Hazaáruló! Bitang! Reakciós gazember! Büdös paraszt! Titkos társasági összeesküvő! - Rémálom volt az egész!” Most megszólal Kovács István, egy képviselőtárs, akkor Fejér megyéből egy paraszt képviselő, aki jelen volt. Ko vács István mondja: “Az Istenért, Béla! Ezt nem tűrhetjük tovább. Megvan a szervezetünk, amelyik kijuttat Ausztriába. Onnan leleplezheted ezt az igazi demokráciaellenes összeesküvést.” Szól Kovács Béla: “Nem kell, hogy átjuttassatok a határon. Az ellenállá s nemcsak a parlament padjaiból, de nem is csak fegyverrel lehetséges. Ne becsüljétek le az áldozat értékét. Ha meg kell lenni, a pincebörtönökből folytatjuk, amit elkezdtünk. A föld alatt termést hozó erők működnek!”
