Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. február 26 (126. szám) - A kábítószerügyi eseti bizottság tevékenységéről szóló jelentés, valamint a kábítószerügyi eseti bizottság tevékenységéről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - GUSZTOS PÉTER (SZDSZ):
521 tekintetében meghatározó jelentőségű fejlesztések indultak meg, de a fejlődés még mindig nem átható erejű.” A jelentés megállapítja: “A közpénzek e területen való felhasználásában a prevencióra az összehasonlításban csak 10 százalék jut, ami nem harmonizál a stratégiai céljainkkal. A jövőben - mondja a jelentés - a prevencióra nagyobb arányban kell összegeket átcsoportosítani. A bizottság áttekintette a kábítószerprobléma kezelésével összefüggő hazai költségvetési helyzetet. A bizottság megállapította, hogy a nemzeti stratégiai program megvalósítására a jelenlegi és korábbi időszakokban sem állt rendelkezésre elégséges forrás. A közkiadások költségelosztása, értékelése további részletes vizsgálat ot igényel.” Ezek, azt gondolom, hogy - mondom még egyszer - méltányos, önkritikus, korrekt mondatok. Bár azért azt is meg kell hogy jegyezzem, hogy az az egymilliárd forint körüli összeg nem kevés pénz. Nyilvánvalóan ennél sokkal több pénzt el lehetne és el kellene költeni a prevenció területén, de azért nem szabad úgy viselkedniük - mert nem korrekt, ha így viselkednek - az ellenzéki képviselőknek, hogy úgy próbálják meg beállítani, mintha a mostani kormánypártok egyáltalán nem szánnának érdemi költségvet ési forrásokat ezen a területen. Egymilliárd forint, azért az nem kevés pénz. Érdemes lenne arról is vitatkozni természetesen, hogy hogyan használjuk fel ezeket az összegeket. Érdemes lenne azt is megvizsgálni - és én örülök neki, többek között ezért tudta m támogatni a bizottsági jelentést , hogy a bizottság jelentése, amikor felsorolja a későbbiekben megvizsgálandó feladatokat, akkor megemlíti azt is, hogy bizony az értékelés és a monitoring lehetőségeit vizsgálni kell, az elterelés intézményének hatékony ságát vizsgálni kell. És ha már erről beszélünk, érdemes megnézni azt is, hogy persze sokkal jobb lenne ötször ennyi pénzt költeni ezen a területen, de érdemes lenne azt is megnézni, hogy azt az egymilliárd forint nagyságrendű pénzt, amit évről évre elkölt ünk a drogprevenció területén, azt hogyan is költjük el. Érdemes lenne megnézni az elterelés intézményrendszerét ebben a vonatkozásban. Én egyetértek azokkal a bizottsági ülésen elhangzott ellenzéki javaslatokkal és felvetésekkel, amit egyébként a bizottsá gi ülésen megjelent intézményvezetők, minisztériumi háttérintézetek vezetői, szakmai szereplők, kutatók, akiknek ezúton is szeretném megköszönni mindazt a munkát, amit a bizottsági ülésen és egyébként pedig azon kívül is elvégeznek… - nos, ők is elismerik, hogy ez egy létező probléma, hogy nem biztos, hogy a létező leghatékonyabban használjuk fel ezeket a költségeket, ezeket az összegeket. Az elterelés intézményének az egyik komoly problémája, hogy mivel van ez a tisztázatlan helyzet a büntetőjogi szabályoz ás körül, amit a magyar politika egy rá jellemző - nem a szocialistákra, nem a liberálisokra, nem a Fideszre , a magyar politika egészére jellemző, kicsit szőnyeg alá söprős megoldással oldott meg, miszerint tudjuk azt, hogy a kábítószerfogyasztók nem bű nözők, ezt egyre több konzervatív ellenzéki képviselőtársam is elismeri, és beszédeiben használja ezt a fordulatot, eközben a magyar büntetőkönyv a kriminális körben tartja a kábítószerfogyasztókat. Ez egyébként élesen ellentétben áll a magyar nemzeti dro gstratégiával, amely elsősorban a prevencióra és a megelőzésre helyezi a hangsúlyt. Tudjuk, hogy nem lehet hatékonyan prevenciót és megelőzést folytatni, hogyha a kamaszokat börtönbüntetés fenyegeti akkor, hogyha a saját szokásaikról és ismereteikről őszin tén beszélnek, mondjuk, iskolai vagy más nyilvános körben. Tehát ezek egymással ellentétben álló dolgok. Besöpörjük a szőnyeg alá a problémát az eltereléssel, mert tudjuk, hogy nem lenne helyes az, hogyha kábítószerfogyasztó kamaszokat tömegével börtönbe zárnánk. Erre találta ki a magyar politika az elterelés intézményét, amely működött egyszer már '93tól, az akkori MDFes kormány hozta létre, aztán ezt megszigorította, ennek igénybevételének lehetőségét a Fidesz kormányzati ciklusa alatt az akkori kormán ypárti többség, és azt a furcsa megoldást választotta, hogy csak a már függő drogbetegek vehették igénybe az elterelés intézményét, ami egy végletes és nem jó megoldás volt. Szerintem nem jó a mostani megoldás sem, ahol egyfajta cinkos összekacsintással a különböző szereplők egy büntetőjogi kiskapunak tekintik az elterelés intézményét, és azt mondjuk, hogy
