Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. február 26 (126. szám) - A kábítószerügyi eseti bizottság tevékenységéről szóló jelentés, valamint a kábítószerügyi eseti bizottság tevékenységéről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter):
510 összevetni az akkori felsőoktatási körülményeket a mai felsőoktatási körülményekkel, hiszen akkor csak jóval erősebb versenyben lehetett bekerülni a felsőoktatásba. A második kérdés, amiről fontos beszélni, hogy tulajdonképpen mi is van a szegé ny sorsú hallgatókkal. Örülök, hogy képviselő úr is elismeri, nem a 10 ezer forintos havi tandíj teszi ki a hallgatók költségeinek nagy részét, hanem az összes többi költség. Mi azt mondjuk, hogy fejezzük be azt a fajta, egyébként a létező szocializmusban oly népszerű gyakorlatot, hogy mindenkinek adjunk egy kicsit, hogy mindenki kapjon egy kis hozzájárulást a tanulmányi költségeihez, ehelyett inkább azt csináljuk, hogy egy picit többet fizessen mindenki, és ebből a pénzből támogassuk azokat, akik valóban r ászorulnak, akiknek valóban szükségük van a támogatásra. Mert annak a hallgatónak, aki valóban rászoruló, fontos az, hogy ne 1020 ezer forint ösztöndíjat kapjon egy hónapban, hanem 4050 ezer forint ösztöndíjat, ennek az ösztöndíjnak viszont az a fedezete , hogy annak, aki nem szorul rá a támogatásra, egy kicsivel többet kell fizetnie. Amikor tehát arról beszélünk, hogy milyen legyen a rendszer, akkor lényegében arról beszélünk, hogy olyan legyen, amelyben mindenki egyformán kap támogatást az államtól, akár hogyan teljesít, akármilyen teljesítményt nyújt, akár szegény, akár gazdag, ha egyszer bekerült az államilag finanszírozott képzésbe, akkor egy kis pénzt mindenki kap az államtól, mindenkinek a képzéséhez hozzájárul az állam; vagy úgy működjön a rendszer, hogy az kapja meg a támogatást, aki többet teljesít és szociálisan jobban rászorul. Azt hiszem, hallgató úr - hallgató? , bocsánat, de ez se sértő nyilván, képviselő úr kicsit lenézi a hallgatókat, amikor azt gondolja, hogy a felsőoktatásban az előző korm ány által - már nem az önök, hanem a mi kormányunk által - lehetővé tett adómentes munkavégzés egy egyetemi könyvtárban vagy egyetemi laboratóriumban olyan mértékben vonja el a hallgatókat a tanulmányoktól, hogy az a teljesítmény rovására megy. Ajánlom kép viselő úrnak, hogy tanulmányozza akár a nemzetközi gyakorlatot, akár a jelentős magyar tudósok életrajzát ebből a szempontból. Érdekes és sajátos tanulságot fog jelenteni önnek, hogy a munkával való megismerkedés éppen nem veti vissza a képzési eredményt, hanem bizony támogatja és sikeressé tehet egy ilyen típusú életpályát. Ezért van aztán az, hogy a hallgatók éppen hogy nem elutasítják ezt a lehetőséget, hanem ellenkezőleg: keresik. Képviselő úr is tudja, hogy többféle lehetőség van. Egy hallgató választh at ebben a rendszerben. Eldöntheti azt, hogy a többféle lehetőség közül melyiket tartja igazán testhez állónak. Ha szociálisan rászorul, megteheti azt, hogy olyan tanulmányi eredményt nyújt, amellyel mentesül a képzési hozzájárulás alól, viszont magasabb ö sztöndíjakat kap, és ilyen módon kapja meg képzésének a költségeit. Választhatja azt, hogy munkát vállal, ehhez adókedvezményt és egyéb támogatást kap. Választhatja azt is, hogy felveszi a diákhitelt, amelynek az összegét megemeltük, hogy ez se legyen gátj a annak, hogy a képzésben részt vegyen. De képviselő úr, egy dolgot tudomásul kell venni: nem lehet sikeres felsőoktatást létrehozni a diákok teljesítménye, a diákok erőfeszítése nélkül. Örömmel látom, hogy szemben az ön tapasztalataival, ezt a diákok jó r észe is tudja és elfogadja. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.) A kábítószerügyi eseti bizottság tevékenységéről szóló jelentés, valamint a kábítószerügyi eseti bizottság tevékenységéről szóló jelentés elfo gadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája ELNÖK (Harrach Péter) :
