Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. február 26 (126. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár:
507 alapvető kérdéseket érintenek, mint egysze rűen az, hogy kelle képzési hozzájárulást fizetni, mondjuk, a felsőoktatás területén, de az igazán lényeges kérdés nem az, hogy kelle fizetni a felsőoktatásért. Tisztelt képviselőtársaim, a felsőoktatás pénzbe kerül, egy diák költsége nagyjából 1 millió forint egy évben, ezt valakinek ki kell fizetnie. Az a kérdés, hogy ki ez a valaki: ez a valaki az összes adófizető polgár, vagy ennek legalább egy részét kifizetie az, aki aztán a diploma megszerzésével többletlehetőségeket kap? (9.40) Az is kérdés, hogy kinek is fizessük ki a tandíjat, ki az, aki megérdemli, hogy az ő költségét kisebb vagy nagyobb mértékben átvállalja az állam; aze, aki egyébként jól teljesít a felsőoktatásban, vagy az, akinek szegény a családja, és ezért rászorul az állami támogatásra, vagy mindenki, aki egyszer egy jó felvételi vizsgával, egy nyelvvizsgával vagy egy jó pontszámmal bejutott a felsőoktatás államilag finanszírozott részébe? Az is egy kérdés, hogy milyennek kell lennie egy felsőoktatási rendszernek. Olyannak kelle lennie, ahová a diák egyszer bekerül, és utána lényegében alig ösztönzi valami arra, hogy jól teljesítsen, vagy olyannak, ahol folyamatos, bizony anyagi érdeke is van abban, hogy jobb teljesítményt nyújtson, hogy tanuljon, hogy minőséget teljesítsen a felsőoktatá sban? Azt gondolom egyébként, a diák érdeke is az, hogy ösztönözze a felsőoktatás rendszere arra, hogy a lehető legjobb teljesítményt préselje ki magából, a lehető legnagyobb erőfeszítést nyújtsa, hiszen nem önmagában a diploma jelent igazán jó lehetőséget hosszú távon, hanem a diplomával megszerzett tudás. Az a jelenlegi rendszer, amelyik azt mondja, hogy menj be az államilag finanszírozott képzésbe, kedves barátom, juss be oda valahogy, és onnan kezdve kettesekkel vidáman végigmehetsz a rendszeren, ennek nincs semmilyen következménye, ez egy olyan rendszer, amelyik hosszabb távon leginkább a diákok számára okoz kárt, hiszen nem szereznek meg a diplomájukkal olyan tudást, amelyik lehetővé tenné azt, hogy ők felkészülten, eredményesen léphessenek ki az életb e. Lehet, hogy van a képzési hozzájárulás rendszerének jobb rendszere. Lehet, hogy van erre jobb elképzelés, vagy van erre jobb modell, de hát ilyet nem hallottunk az elmúlt időszakban, ilyen modell nem született az ellenzék részéről. Hallottunk ilyet - ez t hozzá kell tennem - a felsőoktatás szereplőitől, a rektoroktól, a hallgatóktól, miközben ott mindenki elismeri azt, hogy valamit fizetni kell. Hogy ez pontosan hogy legyen, erről van vita, és ez egy értelmes, fontos, előrevivő vita. Ami a képviselő úr ho zzászólásának részleteit illeti, egyetlen dologra szeretném felhívni a figyelmet én is - ebben osztom a képviselő úr aggodalmát : úgy látom, hogy akik a népszavazási kezdeményezést benyújtották, akik elindították és támogatják ezt a kampányt, azok csak a kormány meggyengítésének, esetleg megbuktatásának szándékát látták ebben a népszavazási kezdeményezésben, és nem gondolták végig azt, hogy milyen következmények vannak, milyen jogi, pénzügyi következményei lehetnek egy eredményes népszavazásnak. Nem gondol ták végig azt, hogy mit jelent tulajdonképpen a népszavazási kérdésben az államilag finanszírozott képzés, mit jelent a hozzájárulás. TataiTóth képviselő úr joggal kérdezte tegnap, hogy bizonytalan az, hogy milyen hatása van például a népszavazás eredmény ének a mai költségtérítéses hallgatókra, akik ma is részben fizetnek, részben pedig állami támogatást kapnak, hiszen nem a teljes képzési költséget fizetik ki. Az is egy teljesen jogos felvetés, hogy milyen következményei vannak a háziorvosokra, a kórházak ra vagy éppen az egyetemekre, ha kiesik ez a típusú bevétel. Azt gondolom, a politikai felelősség azt is megkövetelné, hogy ha valakinek van egy politikai kezdeményezése, akkor végiggondolja és bemutassa azt, hogy mik a következmények, hogy bemutassa azt, hogy egy népszavazási igen mit jelent jogilag, pénzügyileg, mit jelent az intézmények számára, mit jelent a hallgatók számára. Jelentie azt például, hogy azokat a szociális ösztöndíjakat, amelyeket most megemeltünk ebből a forrásból, megegyezésben a felső oktatásban, hogy azt a szociális ösztöndíjat, amely ebből a forrásból emelkedett 100 ezer forintról 230 ezer forintra
