Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. február 25 (125. szám) - Czomba Sándor (Fidesz) - a szociális és munkaügyi miniszterhez - “Mikor beszélünk végre őszintén?” címmel - CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - DR. LAMPERTH MÓNIKA szociális és munkaügyi miniszter:
450 Czomba Sándor, a Fidesz képviselője, kérdést kíván feltenni a szociális és munkaügyi miniszternek: “Mikor beszélünk végre őszintén?” címmel. Czomba Sándor képviselő urat illeti a szó, parancsoljon! CZOMBA SÁNDOR (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Asszony! Ma a Parlament falai között nagyon sokszor hallottuk azt, hogy beszéljünk őszintén. Javaslom, hogy beszéljünk akkor őszintén most a foglalko ztatáspolitikáról, a foglalkoztatásról. A kormányzati propagandából halljuk azt, hogy gyakorlatilag a munkahelyek száma bővül, miközben ha az ember egy munkaügyi kirendeltséget fölkeres, akkor azt látja, hogy a ’90es évek közepén volt körülbelül ilyen nag yságú munkanélküliség. Mi tehát a gond? Valami nem stimmel, ugye, hiszen egyszerre a kettő nem lehet igaz. (16.10) Nézzük a tényeket! 2002 és 2006 között a KSH adatai szerint 47 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma. Ha ez igaz lenne is, négy év alatt egy alig 1 százalékos növekedés nem ad dicsekvésre okot. Ráadásul, ha mögé nézünk, és azt mondjuk, hogy a KSH szerint a vizsgálati héten, ha csak egyetlenegy óra munkaviszonnyal rendelkezik valaki, már foglalkoztatottnak minősül, és több mint 600 ezer alkalmi munkavállalói kiskönyv van kinn jelen pillanatban, ugye, nem kell magyaráznom, hogy hol van az elcsúszás. Mondom az ÁFSZ konkrét adatait; 2003. január: 375 ezer munkanélküli, 2008. január: 468 ezer, több mint 100 ezerrel több munkanélküli van a rendszerbe n, és nem igaz az, hogy az inaktívakból válnak aktívvá, mert csak az elmúlt évben 3 ezerrel több aktív szerepelt, és 40 ezerrel több munkanélküli. Tehát az adatok ferdítenek. A másik: óriási különbség van a régiók között. A középmagyarországi régióban 48 ezer álláskereső van, az ÉszakAlföldön 117 ezer, és csak Szabolcsban 53 ezer regisztrált munkanélküli van, tehát óriási különbségek vannak. Önök azt mondják, hogy nem probléma, a foglalkoztatást nézzük. Az EU 27 tagországa közül hányadikak vagyunk a fogla lkoztatási rátában? 25.ek; tehát óriási a különbség. Kérdésem, miniszter asszony: hogyan kívánja kezelni ezeket a gondokat? (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Lamperth Mónika miniszter asszonynak. Parancsoljon! DR. LAMPERTH MÓNIKA szociális és munkaügyi miniszter : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Senki nem mondja azt, hogy nem probléma az, hogy ma Magyarorszá gon sok embernek nincsen munkája. Ezt soha senki nem állította. Ellenben az a számháború, ami a Fidesz egyes országgyűlési képviselői részéről kifejezetten pártpolitikai szempontokból van, szerintem nem jó és nem helyes. A múlt héten, amikor Gyurcsány Fere nc miniszterelnök úr ismertette többet között a foglalkoztatásösztönző program lényeges célkitűzéseit, akkor itt a reagálásban csak és kizárólag az Állami Foglalkoztatási Szolgálat adataival érveltek a másik oldalról, miközben valós képet csak akkor kapunk , ha úgy a foglalkoztatási, mint az álláskeresési támogatásban részesülők, illetve az állami foglalkoztatási szolgálatnál regisztráltak számait összevetjük. Azt mondja, hogy mikor beszélünk végre őszintén. Hát őszintén beszélünk arról, hogy egyébként közép távon, a 2002től érvényesülő tendenciákat tekintve a munkaerőpiaci folyamatok változásainak iránya kedvezőbb, merthogy 2002 és 2007 között 47 ezerrel csökkent ugyan a közszférában foglalkoztatottak száma, de a versenyszektorban 95 ezres munkahelybővülés történt. Ezzel együtt, képviselő úr, a foglalkoztatási ráta javulását, az 56,2 százalékról 57,3 százalékra való
