Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. február 25 (125. szám) - Katanics Sándor (MSZP) - az oktatási és kulturális miniszterhez - “Legtöbbet a legjobbaknak” címmel - ELNÖK (Mandur László): - DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter:
437 tanulók pedig teljesítményüktől függetlenül is tandíjmentesek. A befizetett képzési hozzájárulásból, ami a tényleges képzési költs égnek körülbelül a 10 százaléka, lehetőség nyílik ösztöndíjként a legtöbbet a legjobbaknak és a legrászorultabbaknak adni - ellentétben a Fidesz koncepciójával, amelynek következtében tapasztalatunk szerint a szegényebbek kiszorulnak az államilag támogatot t férőhelyekről, és a költségtérítéses képzésre kerülnek, ahol a tényleges képzési költségek 6070 százalékát kell megfizetniük. Kérdezem a miniszter úrtól: ténylegesen milyen terheket jelent a költségtérítés (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az i dő leteltét.) és a képzési hozzájárulás a hallgatóknak? Milyen segítséget kapnak a hátrányos helyzetű továbbtanulni vágyó fiatalok (Az elnök ismét csenget.) , illetve a diákhitel milyen módon tud segítségére lenni a tanulmányaikat végző hallgatóknak? (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönjük szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Hiller István miniszter úrnak, aki válaszol az interpellációra. Parancsoljon! DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter : Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Igen tisztelt Országgyűlés! Ez a kérdés, ez a vita, ami a parlamentben és a közéletben is folyik a magyar felsőoktatásról, meghatározó jelentőségű a felsőoktatásunk jövőjére nézve. Arról van szó, hogy vannak, akik a mennyiségi szeml életet képviselik, mi pedig a minőség, a színvonal pártján állunk. A költségtérítéses képzés és az államilag támogatott képzés összevetésében a következő a helyzet. A költségtérítéses képzések száma a hallgatói összlétszám mintegy 47 százaléka. Majdhogynem ugyanannyian vannak, mint az államilag támogatott képzésbe járók. A mi rendszerünk teremti meg először azt az esélyt, hogy a legjobban tanuló költségtérítéses képzésesek felkerüljenek az államilag támogatott rendszerbe; igaz az is, hogy a leggyengébben te ljesítő államilag támogatott hallgatók költségtérítésben folytathatják tanulmányaikat. Én azt gondolom, hogy ez egy sokkal igazságosabb rendszer, mint ami korábban volt. Egy 1819 éves korban letett érettségi vizsga teljesítménytől függetlenül ugyan miért betonozza be azt a hallgatót? Miért van az, hogy az egyik a költségtérítéses képzésben akár a legjobbat teljesíti, mégsem kerülhet fel, a másik pedig, bár néhány ponttal jobb eredményt ért el 18 évesen, nincsen módja arra, hogy államilag támogatott legyen? (Sic!) Az a rendszer, amit mi alkottunk, épp ezt az átjárást teremti meg. Az egész azon alapul, hogy érdemes teljesítened, hogy érdemes megmutatnod a képességedet, hogy igenis tanuljál és hajtsál, és akkor nem egyszerűen csak tandíjmentességet nyerhetsz e l, hanem nagyon komoly szociális és a tanulmányi eredmény alapján egészen komoly tanulmányi ösztöndíjakat nyerhetsz. (15.20) A legszegényebbek esetében elmondhatom, hogy amióta ez a rendszer van, nemhogy csökkent volna a legszegényebb jelentkezők száma, ha nem nőtt. 1500 körül volt a korábbiakban, és a 4300at meghaladja azok száma, akik a tavalyi évben a hátrányos helyzetű hallgatók csoportjából ide jelentkeztek. Én azt mondom tehát, hogy az egyik oldalról a szociális támogatás rendszere, a másik oldalról a teljesítményre való ösztönzés egy jobb minőségű, magasabb színvonalú, versenyképesebb felsőoktatást hoz. De nézzük konkrétan a számokat! A legszegényebbek, akik a legjobban rászorulnak, először is nem fizetnek tandíjat, tandíjmentességet nyernek. Szociáli s alapon azonban, ahogy eddig nem, most garantáltan havi 23 300 forintot kapnak. Akik ennyire nem rászorultak, de mégiscsak ebbe a kategóriába tartoznak, havonta 11 650 forintot kapnak csak szociális alapon, s ha jól tanulnak és a legjobban tanulnak, akkor 483 ezer forintot kaphatnak évente csak tanulmányi eredmény alapján. Azt gondolom, hogy ez igenis igazságos, igazságosabb, mint a korábbi szisztéma, ugyanakkor teljesítményre, versenyre, a saját tehetség kibontakoztatására ösztökél. Ez kell a magyar
