Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. február 25 (125. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
409 országot. Nekünk, hozzáteszem - magunk között szólva , nem kis részben a saját korábbi politikánk következményeként is, hát, egy nem könnyű feladat jutott. Mindenesetre most az országnak új távlatokra van szüksége, új vízióra, arra, amelyet 2006ban úgy ígértünk meg Magyarországnak, hogy bizony egy új országot, új Magyarországot fogunk tere mteni. Persze, ez eddig nagyon könnyű. Azt kérdezi mindenki: na és akkor mi is ez pontosan? Amikor új Magyarországról beszélünk, akkor valóban egy új polgárosodásról beszélünk. Persze, így nem szoktak beszélni az emberek. Lássuk be, amikor az utcán találko znak, nem azt szokták kérdezni, hogy mondd, és mit gondolsz az új polgárosodásról. Nehezen tudok elképzelni két, kocsmában beszélgető, meglett férfiembert, akik komor ábrázattal és átszellemülten a polgárosodásról beszélnek. Hát persze, ez így nyilvánvalóa n nincsen, de azt nem csak hogy el tudjuk képzelni, azt egészen pontosan tudjuk, hogy az emberek alapvető, legtermészetesebb vágyai nem változtak az elmúlt húsz évben: szabadnak lenni, mindeközben biztonságban élni és gyarapodni. Szabadság, biztonság, gyar apodás. Erről szól az új polgárosodás. Úgy őrizni meg a függetlenséget, úgy felszabadulni az alávetettségből, hogy közben ez ne kiszolgáltatottsággal járjon, hanem biztonsággal, és ne nélkülözéssel, hanem gyarapodással. De még most sem vagyunk túlságosan k özel persze akkor a megoldáshoz, mert ez így önmagában célnak nagyon jó. Melyek az eszközei ennek a politikának? Mit kell csinálni ennek érdekében? Hogyan lehet ezeket az álmokat megközelíteni? Azt gondoljuk, hogy csak egyféleképpen: ha segítünk felruházni valamennyi polgárt azokkal a képességekkel, segítünk megszerezni azokat a lehetőségeket és eszközöket, amelyek csökkentik a kiszolgáltatottságot és növelik az önállóságot. Nagyon világos, hogy büszkébb, és stabilabban áll a lábán az az ember, akinek van m unkája. Jobban megküzd a világgal, akinek van versenyképes tudása, műveltsége, és kevésbé van kitéve a napi változásoknak az, akinek van a hátterében legalább egy picike vagyonka, tulajdon, nincsen mindjárt nagy baj, ha összetörik a nyolcéves Suzuki, vagy valaki a családból beteg lesz, és nem kell azonnal rohanni kölcsönkérni. Ilyen egyszerű dolgokról szól a polgárosodás folyamata. Azt látom, hogy az elmúlt egy hétben az derült ki, hogy ebben a fő irányban lehet egyetértést teremteni, hogy nagyon sok vita m ellett bal- és jobboldal, liberálisok, szociáldemokraták, szocialisták vagy éppen konzervatívok a munka, a tudás, a tulajdon programjában a lényeget illetően akár egyet is tudnak érteni. Ez fontos. És nagyon fontos - mondom ezt a kormányoldalnak, mondom sz ociáldemokrata, szocialista barátaimnak , hogy másfélkét évtized után mi vagyunk azok, akik képesek egy ilyen programot ajánlani az országnak, a nemzetnek, egy olyan programot, amely talán segít abban, hogy napról napra közelebb kerüljünk egymáshoz, és á thidaljuk ezeket a pokoli árkokat, amelyeket Magyarországon az elmúlt pár évben - nyilván nem függetlenül saját politizálásunktól - létrehoztunk. Ha ezeket sorba nézem, akkor egy rövid leltárban hadd adjak önöknek tájékoztatást, hogy hol tartunk! Amit mond ok, azt kifejezetten tájékoztatásnak szánom, annak érdekében, hogy a törvényhozók, a parlament tagjai tudják, hogy a kormány merre keresi a megoldást. Ezek közül az első és legfontosabb talán, hogy magunk mögött hagyva az első másfél év nagyon sok kényszer ét, meg fog változni a következő időszakban a kormányzati politizálás módszere. Azaz mi arra vállalkozunk, hogy kijelöljük a fő irányokat, hogy mit gondolunk, merre kell elindulnia a nemzetnek, a hazának. De ezt követően konzultációk következnek. Nem verdi ktek politikájával szeretnénk formálni az országot. Több hónapon keresztül konzultálunk társadalmi partnerekkel, szövetségesekkel, riválisokkal, hogy mi is a pontos megoldás. Nem hajt bennünket a tatár. Sokkal több idő lesz megvitatni, és sokkal több idő l esz arra, hogy sokan úgy érezzék, hogy az ő véleményük, az ő gondolataik is benne vannak a végül majd meghozandó döntésben. Abban a három ügyben, amely most itt van előttünk, munka, tudás és tulajdon kérdésében április vége környékére gondolja a kormány, h ogy lezárható a vitáknak az a szakasza, amikor a kormány ajánlást, döntéseket fog javasolni az Országgyűlésnek. Mi eddig az időpontig nyitottan fogunk fogalmazni, alternatívákat fogunk az országnak javasolni. Nyitottan kérjük őket, hogy mondják el ők
