Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. június 9 (154. szám) - Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 22. § (2) bekezdése alapján az M3 Nyíregyháza-Vásárosnamény közötti szakaszának koncesszióba adására vonatkozó közbeszerzési eljárás megkezdéséhez szükséges országgyűlési felhatalmazás megadásáról ... - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz):
3499 a magántő kének valahonnan meg kell térülnie - általában az egyharmadnyi bevételét biztosították például az autópályák használatából eredő bevételek. Az már egy magyar specialitás, hogy egyetlen fillér állami pénz sincs benne. Gyakorlatilag a jelenleg hatályos magya r jogrendszer valamelyik jogcímét húzzuk rá erre vagy próbáljuk ráhúzni - koncessziót, eztazt, mint ahogy a most előttünk lévő előterjesztés is mutatja , és ennek következtében a közbeszerzési pályázaton tendernyertes pályázó általában - nem általában, m inden esetben, mutatja az M6os, M5ös, mindegyik történet mutatja - bankhitelből valósítja meg, magának sincs igazán pénze. Következésképpen a magyar gyorsforgalmi autópályaépítésre rárakódik a pénzintézet profitja, rárakódik a fővállalkozó profitja, és tulajdonképpen, ami ezután kerül elő, az marad meg általában a magyar kivitelezők számára. (20.30) Tehát a konstrukció - ugyan a nevében átvesszük ezt a Public Private Partnership angol nevű konstrukciót, de - tulajdonképpen nálunk azért ez ilyen speciális hungarikumként valósul meg, nem igazán a nyugateurópai gyakorlat. Azt kell mondanom, hogy az előttünk fekvő határozati javaslat is lényegében ezt mondja, azzal még megcifrázva a dolgot, hogy majdhogynem végig feltételes módban szabályoz, és azt mondja, m eg kell vizsgálni, hogy ez mibe kerül, és hogyha jobb, mint a tiszta állami finanszírozás, akkor kell kiírni a pályázatot. Arra már nem ad eligazítást, hogy mi van akkor, hogyha nem kedvezőbb ez a variáció. Azt már nem mondja, hogy akkor viszont állami köl tségvetésből kell megfinanszírozni. Tehát az a közös cél, amit senki nem vitat, hogy az M3ast tovább kell építeni, lehetőleg nemcsak Naményig, hanem a határig, azt a finanszírozás miatt alapjaiban bizonytalanságban hagyja. Úgy gondoljuk, hogy világos hely zetet kellene teremteni az Országgyűlésben, és lehetőséget adni arra, hogy mondjuk, egy továbbépítést konszenzussal a Ház el tudjon dönteni, és nem ilyen feltételek mellett - döntéstől vagy későbbi számításoktól függően - féloldalas megoldásokat hagyni eze kben a dolgokban. Tisztelt Képviselőtársaim! A dolog azért is rendkívül jelentős, mert bár Lakos képviselőtársam mondta - és igaza van , hogy ebben nincs szó forintról, előnyök, hátrányok szerepelnek az előterjesztésben, de ha csak az elmúlt egykét év gy akorlati számait nézzük, és azt nézzük, hogy mondjuk, egy ilyen koncesszió vagy ez a PPPszerződés a magyar gyakorlatnak megfelelően a költségvetés által átvállalt évi pausáléfizetés mellett történik, akkor ez egyébként nem a határig, hanem a határozati ja vaslatban megnevezett útszakaszra is azért valahol 400500 milliárdot jelent az elkövetkezendő 2530 évben. Természetesen én is csak feltételezésekre vagyok hagyatkozva. Ha azt mondjuk, hogy az M3asnak ez a megépítendő szakasza körülbelül annyi, mint mond juk, az M7esnek vagy az M6osnak a most már szerződés alatt álló szakaszai, akkor ez olyan 400500 milliárd körül mozog a következő 30 évben. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az M6os hasonló konstrukció - a megépült szakasza és a most építés alatt álló szakas za is , ha hozzávesszük azt, hogy egy pár évvel ezelőtt számos parlamenti vitát is kiváltva az M5ös konstrukcióját is ilyenné alakítottuk át, akkor azt kell mondani, hogy az elkövetkezendő nemzedékekre nemcsak egy gyorsforgalmi úthálózatot hagyunk, hanem egy több ezer milliárdos kötelezettséget is, aminek természetesen van költségvetési determinációja, de nagyon jelentős a társadalmi súlya is. Tehát nem pusztán arról van szó, hogy most itt próbálunk valamilyen megoldást találni a továbbépítésre, hanem úgy gondolom - és egy pillanatig nem vonom kétségbe, hogy a kormánypárti oldalon ülő képviselőtársaim is osztoznak ebben , van egy hallatlan komoly felelősségünk az elkövetkezendő évekre, évtizedekre. Hiszen olyan terheket rakunk - bocsánat, terheket mindenk éppen kell rakni - a következő nemzedék nyakába, de azért nem mindegy, hogy ez egy előre kalkulálható, indokolt teher, egy olyan teher, amit egy remélt forgalommal… - és ebben teljes mértékben mind az államtitkár úrral, mind Gazda képviselő úrral egyetérte k, hogy ezeknek a
