Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. június 3 (153. szám) - Az Országgyűlés politikai nyilatkozata a demokratikus Kubáért címmel politikai nyilatkozattervezet általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - SZABÓ VILMOS (MSZP): - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
3369 egy olyan világos, egyszerű nyilatkozat, amelynek tartalma van, üzenete van, amely - ism étlem - egyetemes és általános. Amit államtitkár asszony most mondott nekünk, s valami hasonló nyilatkozatot hallottam államtitkár asszonytól a külügyi bizottság tagjaként néhány napja, s amit képviselőtársaim közül mások is mondtak, különösen Szabó Vilmos képviselő úr, azok mind bölcs politikai, diplomáciai gondolkozások. S milyen jó, hogy gondolkozunk fontos témákról! Azonban az, hogy újragondoljuk ezt a nyilatkozatot, engem nem vezet oda, hogy másképpen lássuk Kubát, mint ahogy láttuk két héttel vagy egy évvel ezelőtt. Nem időszerűségről van itt szó, hanem arról, hogy Kubában az emberi méltóság, az emberi szabadság és a demokratikus életforma korlátozott, emberek politikai nézeteik miatt börtönben vannak, és az ország népe mártírokra tekint vissza az elmú lt évtizedek során. Ezek tények. Mi, akiknek több évtizedes zsarnokság után megadatott az emberi méltóság, a demokratikus életforma lehetősége, még ha nem is mindig élünk vele olyan jól és olyan szépen, ahogy szeretnénk, és ahogy az a nagykönyvekben megíró dott, de megvan ez a lehetőségünk, mi akkor tesszük magunknak is és a kubaiaknak is a legjobbat, ha itt nem “kompromisszumozzuk” el a lényeget. Hát persze, hogy a politikában a kompromisszumok, az egyezségek megtalálása alapvetően fontos, különösen a nemze tközi diplomáciában. De még mennyire! (16.20) Itt mégis nem arról van szó, hogy valamelyik tényező, tényezők sorozata, hogy diplomáciai nyelven mondjam, a paraméterek úgy alakultak, hogy most már másképpen néz ki a kép, mások az elemek, tehát az elemzés, a z analízis nyomán valami más következményekre jutunk. Ha megkérdeznénk - most kicsit professzori módon mondom , ha volna mód arra, hogy azt a mintát, azt az 1200 kubait megkérdezze ma valami pártatlan közvéleménykutató, amelyik megkérdezte ezelőtt két hó nappal, fogadok rá, hogy nem lenne különbség a két eredmény között. Mert Kuba az a társadalom, amelyik volt ezelőtt két hónappal, Kuba az a politika, amelyik volt ezelőtt két hónappal, és az a vágyunk, kívánságunk, óhajunk, hogy az ne úgy legyen, hogy az a Kuba változzon, a társadalom találja meg az útjátmódját annak - és kívánjuk, hogy békésen találja meg , hogy átalakuljon az emberi méltóságot értékelő, demokratikus népképviseletté. Mit is mondunk ebben a nyilatkozatban? Előttem van, amit öt képviselőtá rsam aláírt. Ha elém tették volna, én is aláírtam volna, s tudom, hogy akkor mindnyájan, nagyon sokan aláírtuk volna. Azt mondja ez a nyilatkozat, azt mondjuk benne, hogy “az Országgyűlés pártjai készek a magyar rendszerváltozás során szerzett tapasztalata ikat átadni a demokratikus kubai erőknek”. Mi, magyarok, igen tisztelt Országgyűlés, különös kompetenciával szólunk ehhez a témához. Magyarország végigment négy vagy mennyi évtizeden át azon a zsarnokságon, amelyik Kubát, a kubai népet ma is gúzsba köti. H a mi nem tennénk, akkor nemcsak annyiban lennénk a mulasztás részesei, mint a nyugateurópai országok, hanem úgy tűnik nekem, hogy a mulasztás bűnével lehetnénk vádolhatók, vagy azzal kellene magunkat vádolni. A mulasztás bűnével, hogy még ti, magyarok se szólaltok meg? Hát akkor kicsoda?! Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy mi, magyarok szólaljunk meg! Én nagyon nagyra értékelem a Külügyminisztérium bölcsességét, az államtitkár asszonyt, a miniszter asszonyt és azt a tudásmennyiséget, azt az ismeretmennyisé get, ami a mi külpolitikánkban megtestesül, amivel olyan gyakran egyetértek, és amit olyan gyakran kritizálok. De nem is erről van szó! Van ott egy jelentős - az a mi tulajdonunk - ismeretanyag a magyar külpolitika formálóinál. Ez a formálás nekem nem azt produkálja, hogy most más álláspontot foglaljunk el, mint ezelőtt két héttel. Most már nem tartja időszerűnek a kormány - halljuk az államtitkár asszonytól. Most már! Arról beszéltem az elmúlt percekben, hogy nem változtak meg a paraméterek. Elkésett nyila tkozat - nincsen ilyen, hogy elkésett nyilatkozat. Mondhatjuk rá, de tisztelettel kérem képviselőtársamat, gondoljuk ezt újra. Nem késett el! Az késne el, ha meg se szólalnánk. Még annyit teszek hozzá, hogy a népképviselet, az emberi jogok egy olyan kincs, ami nekünk megadatott, s kívánjuk a kubai népnek. Hogyan kívánjuk? Úgy, hogy elmondjuk méltósággal, ahogy
