Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. június 3 (153. szám) - A Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény, valamint a Kossuth-díjról és a Széchenyi-díjról szóló 1990. évi XII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz):
3350 A javaslat - szemben az előttem felszólaló képvise lő úr véleményével - egyáltalán nem integrálja ezeket, hanem a jelenlegi káoszt fenntartja, hiszen a különböző jogforrások tekintetében meghagyja - ahogy ő is mondta - a kétféle jogi alapot, ami persze nem kétféle, hanem négyféle, az előbb elmondottak alap ján. Amivel kapcsolatban - s most itt nem fejtegetném az említett bizottság javaslatát, mert, sajnos nem azt tárgyaljuk - a bizottság akkori tagjainak a véleménye az általam már a bizottsági ülésen hangoztatottal teljes mértékben megegyezik, az az, hogy el fogadhatatlan egy jogállamban a kitüntetések visszavonására vonatkozó szabályozás. Ezt az abszolutista uralom az 1849es szabadságharc leverése után vezette be, ha van jogtörténeti előzménye, ez az. Most a Rákosikorszakot - és más diktatórikus korszakokat - nem említeném meg, inkább a jogtörténet síkján maradva a történelmi előzményeket sorolnám fel. Elfogadhatatlan az, hogy egy kormány által javasolt kitüntetés viselőjével szemben egy következő kormány hasonló beosztású állami vezetője - ahogy mondani szo kás - valamilyen oknál fogva úgy érezze, hogy érdemtelen az illető, és ezért az az illető, akit egy korábbi kormány tagja kitüntetésre javasolt és megkapta azt, a későbbi, gyökeresen ellentétes nézeteket valló kormány illetékes pozícióban lévő tagja vissza vonhassa. Filmeken láttunk olyat, hogy letépik a katonáról a rendfokozatot, akinek előtte meg kell lazítania a csillagot, hogy könnyebben le lehessen tépni. Nem értem, hogy 2008ban egy európai uniós jogállamban hogy születhet olyan ö tlet, hogy a kitüntetéseket más, mint a bíróság méltatlannak ítéljen meg. Jogtörténeti példákat felidézve felhívom tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra, hogy jogalkotó eleink, akik elmélyültebben végezték a kodifikációt, már a Csemegikódexben - és azt án még sok helyen - gondoskodtak arról, hogy hogyan történhet a méltatlanná válás. Nos, a bíróság és csakis a bíróság, mégpedig a büntetőbíróság állapíthatja meg, hogy valaki valamilyen oknál fogva méltatlanná vált valamilyen kitüntetés viselésére, s mint ahogy szokás, a közügyektől eltiltják olyan bűncselekmény miatt, amely tekintetében ennek helye van, s ilyenkor természetesen rendelkezhetnek a kitüntetésekre vonatkozó méltatlanság megállapításáról is. (14.50) Nem is lenne egyébként a saját logikájával ka pcsolatban sem alapos ez az okfejtés, amely az adományozó eljárásának keretében a visszavonásra is lehetőséget ad, hiszen azt hallottuk most képviselőtársunktól, hogy az a kis sillabusz, az a kis kisiskolás kiskáté, amely a kitüntetés odaadásának a kiskáté ját sorolja föl, például nyilvánvalóan kizárja azt, hogy a büntetett előéletű, már mentesült, de még a bűnügyi nyilvántartásban szereplő személy tekintetében kitüntetés javaslatba kerüljön. Ha egyszer ők is úgy érzik, hogy egy büntetőítélet még az ítélet j ogerején, letöltésén és hátrányos következményein túlmenően is méltatlanná teszi az illetőt arra, hogy kitüntetésben részesítsék, akkor hogyan jut eszükbe az, hogy ne a bíróság mondja azt ki egy már kitüntetett személlyel kapcsolatban, hogy az érdemtelensé g miatt visszavonható vagy eltiltható a kitüntetés viselésétől? Tehát ezek azok az alapvető, hangsúlyozom, alapvető, jogállamhoz méltatlan rendelkezések a törvényben, amelyek nem teszik lehetővé, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy ezt így elfogad juk. Arról már nem beszélek, azt még apróságként említem meg, hogy például a törvény az önkormányzatokat - helyesen, már az eredeti törvény is - feljogosítja a kitüntetések helyi szintű megalkotására és abban való részesítésre. Ez a törvény az önkormányzat i jogok alapvető csorbáját idézi elő azzal, amikor előírja az önkormányzatoknak, hogy milyen szempontok alapján, mondjuk, tíz éven belül nem adhat ki, nem tudom, városi vagy polgári elismerést valamelyik önkormányzat, mert ez van a mellékletben, hogy tíz é ven belül lehetőleg ne adjon senki senki olyannak kitüntetést, aki már egyszer kitüntetésre került. A javaslat tehát ebből a szempontból is súlyosan sérti az önkormányzati alapjogokat, szeretném fölhívni a tisztelt előterjesztőn túlmenően a kormánypárti ké pviselők figyelmét is.
