Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. június 3 (153. szám) - A vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. FÓNAGY JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3327 százalékos a személygépkocsiforgalom, és 24 százalékos az autóbuszforgalom. Tehát még mindig nagyon jelentős a vasút; és minden egyes utas, akit a vasút elveszít, gyakorlatilag a közúti forgalmat, az egyéni közlekedést, tehát a személygépkocsiforgalmat növeli. A teljesség kedvéért mondom, hogy a helyközi közforgalomban jelenleg a közúti közleked és és a vasúti közlekedés aránya gyakorlatilag 80:20 vagy 78:22. Tehát ha figyelembe vesszük azt, hogy Magyarország 3200 településéből néhány kivételével az autóbusz minden településre bejár, a vasút pedig a 3200 településből 1280 körüli, mintegy 1300 tele pülést ér el, tehát valamivel többet mint a települések egyharmadát, akkor azt kell mondani, hogy ez a 14 százalékos arány gyakorlatilag még ma sem tekinthető rossznak. Mindezt azért mondom, tisztelt képviselőtársaim, mert van mit veszíteni. Az elmúlt évek ben - azt kell mondanom, esetenként évtizedekben, de az elmúlt néhány év zuhanása után - hajlamosak sokan rálegyinteni a vasútra, hajlamosak azt mondani, hogy a magyar vasút leírandó. Kérem szépen, nem így van. Nincs így a belföldi, mind a teher, mind a s zemélyforgalom tekintetében sem, de - mint ahogy az expozé is helyesen hangsúlyozta - földrajzi helyzetünk folytán a tranzitforgalomban, legyen az teher- vagy személy, a magyar vasútnak nagyon jelentős szerepe van. Ezért a Magyar Országgyűlésnek fokozott a felelőssége akkor, amikor a magyar vasút jelenét megítéli, és a közeli és távolabbi jövője szempontjából fontos szabályokat meghozza. Ezért a magam részéről - nem vitatva az eddig hozzászólók precíz, pontos és a jelenlegi törvénymódosítás szövegéből néhá ny fejezetet kiemelő és hangsúlyozó hozzászólását - a képviselőtársaimat arra szeretném ösztönözni, hogy a magyar vasutat mint a társadalom egyik legalapvetőbb intézményét értékeljék, és ennek tükrében ítéljék meg a vele kapcsolatos szabályozási követelmén yeket. Ezek közül a magam, a magunk részéről talán a legfontosabbnak a közszolgáltatás definícióját, fogalmát és ennek akár a finanszírozással, akár a működtetéssel összefüggő kérdéseit értem. Mindannyian használjuk a közszolgáltatást, használja a vasúti t örvény is, használja a mostani módosító indítvány is, anélkül, hogy a közszolgáltatás definícióját a törvény tartalmazná. Jelenleg ugye az a közszolgáltatás, amire a szaktárca a pénzügyminiszter egyetértésével közszolgáltatási szerződést köt; tehát nem az, amit a magyar gazdaság, a magyar társadalom, a magyar lakosság, a magyar vidék a jelene és a jövője szempontjából fontos közösségi szolgáltatásként igényel - vagy igényelhetne, ha lenne rá lehetősége , hanem az, ami maradványelv alapján a tárgyévi költsé gvetésből éppen oda jut. Nem emlékszem - kutattam emlékeimben - olyan pénzügyminiszterre, aki többletpénzeket ajánlott volna fel a közszolgáltatási kötelezettségek bővülése iránt, hacsak az már nem a magyar vasút - hogy neve is legyen: a MÁV Zrt. - elmúlt kéthárom évben gyakorlatilag a teljes jegyzett tőkéjének a felélését követő állami kényszerintézkedés, és egy kényszerből hozott, a korábbit ugyan nem pótló, de legalább az azonnali haváriát elkerülő törzstőkeemelésre és tőkejuttatásra vonatkozott. Tehát amit alapvetően mi szükségesnek tartunk, az a közszolgáltatás fogalmának és mértékének, megállapítási paramétereinek, ismérveinek, elemeinek meghatározása. Félreértés ne essék: nem az éves mérték; mert az valóban attól függ, hogy melyek az igények, az egy szakmai egyeztetés kérdése. De hogy minek alapján kerüljön megállapításra a közszolgáltatás köre, igenis alapvető kérdésnek tartjuk. Mit tekintünk közszolgáltatásnak? A személyszállítás másodosztályt? A mellékvonalakat? A fővonalakat? Napi három vonatpárt? Egy vonatpárt? Mi a közszolgáltatás? Mi az a közszolgáltatás, amit egy állampolgáraiért és gazdaságáért felelősséget érző és felelősséget vállaló kormánynak és költségvetésnek állnia kell? Tehát ez az első, a közszolgáltatás fogalma. A következő a finansz írozás kérdése. Az expozé is említette, hogy - ugyan nem így nevezzük - gyakorlatilag egy holding alakult ki, hiszen a pályavasút önálló lett, a Cargót kiszerveztük és önálló, és több más magántársaság alakult. A személyszállítás éppen most van útközben, é s az elmúlt napokhetek személyi változásai; gyakorlatilag privatizációs szakembereket ültettek a meghatározó