Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. június 3 (153. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a költségvetési felelősségről és a Törvényhozási Költségvetési Hivatalról szóló törvényjavaslat, valamint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV... - ELNÖK (Harrach Péter): - KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
3315 ELNÖK ( Harrach Péter) : Több jelentkezőt nem látok, ezért megkérdezem Keller László államtitkár urat, kíváne válaszolni az elhangzottakra. (Keller László: Igen, elnök úr.) Öné a szó. KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár : Elnök Ú r! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Bár fideszes képviselők azt mondják, hogy már vége a vitának, összepakolnak, aztán hazamennek, de arra szeretném kérni őket, hogy ezt ne tegyék, mert az eddigi megszólalásaikból számomra úgy tűnt, hogy valahogy n em akarják, vagy nem tudják, nem akarják meghallani azokat az üzeneteket, amelyeket miniszter úr az expozéban elmondott. Szabó Lajos itt nagyon világossá tette a vitában, Wiener György képviselő úr, mások, akik hozzászóltak, nem akarom megbántani Herényi k épviselő urat, de ő is világossá tette, hogy itt egy nagyon komoly felelőssége van az Országgyűlésnek a három törvényjavaslattal kapcsolatban, nemcsak a kormánypárti képviselőknek, hanem azoknak, akikkel együtt lehet a kétharmados törvényeket módosítani. A z elmúlt hónapokban számos alkalommal és sokféle szövegkörnyezetben hangzott el, hogy az elmúlt 18 év magyar költségvetési politikájában jellemző volt a túlzott lazaság, az általános deficithajlam, az átláthatatlanság és a politikai ciklusok nyilvánvaló rá telepedése a gazdasági folyamatokra. (11.50) A külsőbelső hitelesség fokozatos elvesztése tetten érhető abban is, hogy a magyar állam a szomszédoknál és más EUtagországoknál lényegesen magasabb kamatot fizet az államadósság után. Ez nagy baj, de ennél mé g nagyobb baj, ami ebből a jövőre nézve következik. A deficit lényege, hogy többet költünk, mint amennyi rendelkezésünkre áll. Amikor pedig ezt államkötvények kibocsátásával fedezzük, nem mást teszünk, mint hogy a hiányzó részt az utókorral fizettetjük meg . Ugyanez igaz az önkormányzatokra is, amikor nem államkötvényt, hanem kötvényt bocsátanak ki. Tudjuk, hogy a következő évtizedekben minden előrejelzés szerint Magyarország lakossága létszámában csökkenni, átlagos életkorát tekintve öregedni fog. Az egyre nagyobb örökül hagyott terheket az egyre kisebb létszámú dolgozó társadalmi csoportoknak kell majd viselniük. Ez így tovább nem mehet! Ahhoz, hogy tartós megoldást találhassunk, először meg kell értenünk a baj gyökereit, a lényegi mechanizmusokat. A defici thajlamnak számos oka lehet. Sokan úgy gondolják - és ez a vitában is elhangzott , hogy a fő ok egy rövid mondatban összefoglalható: ilyen a mai magyar politikai elit. A törvényjavaslat vitája során is elhangzott az az állítás, hogy normális országban nem lenne szükség erre a törvényre, talán éppen Babák képviselő úr is mondta. Ez a válasz így, képviselő úr, felszínes. Amikor az OECD szakértői a kormány felkérésére 2006 májusában átvilágították a költségvetési rendszerünket, arra a következtetésre jutottak , hogy hasonló intézményi keretek között más országok is hajlamossá válnának a túlzott költségvetési hiányra. 2007 áprilisában éppen ebben az épületben került sor nemzetközi konferenciára a monetáris és fiskális politika néhány aktuális kérdéséről. Az egyi k előadó összehasonlította az EUországokat abból a szempontból, hogy költségvetési rendszerük intézményi keretei mennyiben járulhatnak hozzá a költségvetési fegyelem fenntartásához. Huszonöt ország között Magyarország a legutolsó helyen végzett. Ez termés zetesen nem menti a politikailag motivált túlköltekezést, de felveti a kérdést, hogy nem lehetnee a játékszabályok megváltoztatásával eredményt elérni. Mélyen egyetértek a törvényjavaslat indokolásának első mondatában megjelölt céllal, amelyik így fogalma z: “A javasolt törvény azt célozza, hogy felelős parlamenti pártok vállalják, hogy kormányra kerülvén költségvetési politikájukban nem fogják túllépni az itt meghatározott fenntarthatósági kereteket, és biztosítják a szükséges átláthatóságot.” A vita arról győzött meg engem, hogy úgy látszik, sokan nem akarják osztani az indokolásnak ezt a mondatát az ellenzéki pártok képviselői közül.
