Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. február 19 (124. szám) - A 2007-2020 közötti időszakra vonatkozó energiapolitikai koncepcióról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KATONA KÁLMÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről:
332 Ahogy itt várakoztam, hogy a legkisebb párt képviselőjeként szót kapjak, megszámoltam a teremben a lámpákat, és csak a jegyzőkönyv kedvéért mondom, ezernél több izzólámpa ég ebben a teremben. Abban a pillanatban, amikor a vizsgálatot elvégeztem, 30an voltunk képvis elők, szakértők együttesen. Egy normális országban egy ilyen vitát, ahol ennyien vannak, egy olyan teremben rendeznek meg, ahol van ablak, természetes fény - közismert, hogy a nap rengeteg energiával rendelkezik , és ez a 30 ember ott e nélkül az iszonyú energiafogyasztás nélkül el tudná végezni a feladatát. Ez gyönyörűen illusztrálja azt, hogy sehol sem vagyunk energiatakarékosságban, koncepcióban, nem érezzük annak a súlyát, hogy a globális felmelegedés hogy veszélyeztet, és hogy a függőségünket nem csök kentjük, hanem növeljük. Az anyag egyáltalán nem foglalkozik érdemben a közlekedés kérdésével, sőt ismerjük a kormány vasúttal kapcsolatos elképzeléseit, pontosan ellenkező irányban dolgozik. Egy alapértéket szeretnék a Magyar Demokrata Fórum nevében leszö gezni. Mi azt gondoljuk, hogy az a jó energiapolitika, az csökkenti a függőségünket, amely sok lábon áll, a lehető legtöbb lábon, és ezeket a lábakat úgy kell elképzelni, hogy a szélerőműtől a lignitig minden lábat ki kell használni, a legkisebb energiater meléstől a nagy erőművekig. Ezeknek az összessége fogja lényegesen csökkenteni a függőségünket. Természetesen el kell mondanom - képviselőtársamnak is besegítve , hogy tározós erőmű nélkül a szélerőműpark növelése sajnos nem lehetséges, tehát ezt meg kell oldanunk. Nem feltétlenül az ország határán belül, vannak a környezetünkben magasabb hegyek, például Kárpátalján remek tározók vannak, a villamos energia ezt a néhány száz kilométert könnyedén megteszi, ha oda építenénk egy tározó erőművet. Nehogy véletle nül valaki azt gondolja, hogy az Aranyosivölgyben akarok erőművet építeni; nem akarok az Aranyosivölgyben erőművet építeni. Mit kellene tartalmazni ennek a stratégiának? Először is ki kéne térnie arra, hogy milyen energiahordozóarányt kívánunk a jövőben , és mit akarunk tenni az energiahatékonyság javítása érdekében. Aztán fel kellett volna tárnia az anyagnak a termelés, fogyasztás, szolgáltatás szerkezetéből következő energiaigényeket, ugyanis úgy tűnik nekem, hogy egy korábbi struktúrára készült az anya g, nem nézett előre, hogy hogyan fog megváltozni, illetve hogyan változott meg az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés energiaigénye, annak energiapolitikára való hatása. Elő kéne irányoznia a stratégiának az abszolút mértékben való csökkentését, a felhaszná lás csökkentését. Nem egyegynek, hanem az egészet kellene úgy tekinteni, hogy hogyan tud csökkenni az energiafelhasználásunk, és ennek kell egy ütemet megcélozni, hogy milyen ütemben kívánjuk csökkenteni, természetesen a jelenlegi felhasználásunkhoz képes t. Ki kéne térni a fosszilis energiahordozók helyettesítésének a területeire, a biomasszafelhasználás elővigyázatosság elvének megfelelő alkalmazására. Itt arra hívnám fel a figyelmet, hogy az egyes termelési eljárásoknak vannak hatékonysági és az egész f ogyasztásra kiterjedő hatásai. Akkor, amikor például a napenergiáról beszélünk, azt szoktuk mondani, hogy nagyon alacsony a hatékonysága. Meggyőződésem egyébként, hogy a napenergia felhasználásában néhány éven belül olyan ugrásszerű fejlődés fog bekövetkez ni, mint a mobiltelefonok akkumulátorai területén. Talán emlékszünk még rá, éppen a '93as energiapolitikai vita idején büszkélkedtünk a vállra akasztós, kisebb bőröndnyi mobiltelefonunkkal. Az nem azért volt olyan nagy, mert a telefon nagy volt, ugyanolya n kicsi volt a telefon akkor is, hanem nem volt még megoldva az akkumulátor problematikája; ezalatt századrészére csökkent, miközben az élettartam megnőtt. Ezt azért mondom el, mert miközben a biomasszára tesz a kormány, a biomassza potenciálja véges, a na penergiáé nem. Tehát nagyon fontos az összes megújulót ilyen szempontból végiggondolni, és egy koncepcióban irányt mutatni; irányt mutatni ahhoz, hogy azokat a feladatokat, amelyeket a kormánynak el kell végezni, megfelelő cölöpök között, megfelelő feltéte lek között tudja végrehajtani. És pontosan az a baja ennek az energiapolitikai koncepciónak, hogy ezekre a kérdésekre nem válaszol.
