Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. június 3 (153. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP): - ELNÖK (dr. Áder János):
3279 Napirend előtti felszólalásokkal kezdjük mai munkánkat. Az első hozzászólásra jelentkező Semjén Zsolt frakcióvezető úr, a Kereszténydemokrata Néppártból. DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnö k Úr! Tisztelt Ház! Hatvan évvel ezelőtt, 1948. június 3án kezdődött a pócspetri ügy, amelynek következményeképpen néhány nappal később a Rákosidiktatúrát kiszolgáló országgyűlési többség sürgős eljárásban államosította az egyházi iskolákat. Pócspetriben szervezett provokáció történt. A rendőrség és az ÁVO több településen is előkészített hasonló provokációt, de végül is Pócspetriben hajtották végre. A provokátorok félrevezették a falu népét, elhitették velük, hogy a községi vezetés dönt arról, állami kéz be kerüle az iskolájuk, vagy megmarad egyházinak. Az emberek a hitoktatásért, az erkölcsi nevelésért aggódtak, ezért akarták, hogy egyházi maradjon az iskola, és ez nemcsak Pócspetriben volt így, hanem az ország túlnyomó többségében. Gerjesztett hangulatb an a fiatal községi rendőr megijedt, és puskatussal akarta elverni az embereket a községháza lépcsőjéről. Ekkor bekövetkezett a szerencsétlenség. A puskatussal hadonászó fiatalember fegyvere elsült, és mivel maga felé fordította, önmagát találta el. A hívá s nélkül megjelenő államvédelmisek bekerítették, a külvilágtól elzárták, és napokon át terrorizálták a falut. A helyi emlékezet szerint a terror napjaiban megfordult a helyszínen a belügyminiszter, Kádár János is. Sok embert félholtra vertek, többeket örök re megnyomorítottak, mire összeállt a koncepciós történet. Eszerint a községi plébános bujtotta fel a falu békés népét, a kialakult verekedésben pedig a volt horthysta tiszt, akkori községi írnok lelőtte a népi demokrácia helyi őrét, a rendőrt. Hazugság vo lt az első szótól az utolsóig. De az uszító baloldali sajtónak nagyon is kapóra jött. A Szabad Nép fejeket követelő cikkét Vásárhelyi Miklós jegyezte. A népi demokrácia őrei mindmind a “fekete reakcióról” szónokoltak. Asztalos János plébánost és Királyfal vi Miklós községi írnokot halálra ítélték. Asztalos másodfokon kegyelemből életfogytiglant kapott, ’56ban emigrált; a harmadrendű vádlott Som Lajost, a községi római katolikus elemi iskola tanítóját életfogytiglanra ítélték, 1972ben szabadult. Rákosiék a z 1947es választások előtt azt hazudták, hogy soha nem fogják államosítani az egyházi iskolákat, és a kisgazdapártba beépített kriptokommunista Ortutay Gyula miniszter még 1948 tavaszán is hangsúlyozta, ezen a helyen, az Országgyűlésben, hogy nem tervezik az egyházi iskolák államosítását. Aztán a tanév végén, a nyári szünet elején megtették, amit évekig tagadtak. Az Országgyűlésben sürgős tárgyalásban, egy nap alatt áterőltetett 1948. évi XXXIII. törvénycikk csapás volt a magyar jövőre. Világszínvonalú int ézmények tűntek el, nagyszerű tantestületeket kergették szét. Itt, az Országgyűlésben Slachta Margit és Barankovics István beszéde alatt folyamatosan közbekiabáltak, az ellenzéki szónokokat gyalázták. Ugyanakkor a néphangulat csillapítására szemrebbenés né lkül ünnepélyesen megígérték, hogy a hitoktatás az állami iskolákban csorbítatlanul folytatódni fog. A valóságot ismerjük. Az Országgyűlés elnöke nem vette át Slachta Margittól a több ezer tiltakozó táviratot, a képviselőnő által beterjesztett határozati j avaslatot visszautasította, sőt a jegyzőkönyvből is töröltette. Az akkor házelnököt Nagy Imrének hívták, és napra pontosan tíz évvel ezután a saját akkori párttársai akaszttatták föl. A történelem a bizonyíték rá: ha a jogtiprás gyakorlattá válik, akkor se nki sincs biztonságban, sem az emberek, sem az ellenzék, de előbbutóbb a jogtipráshoz asszisztálók sem. Tisztelt Ház! Emlékezzünk és vonjuk le a tanulságokat! Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (dr. Áder János) : A kormány nevében Arató Ge rgely államtitkár úr kíván válaszolni az elhangzottakra.
