Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. június 2 (152. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor):
3268 Úgy gondolom, hogy mindenekelőtt, mielőtt ezt a kérdést az ország nyilvánosság a előtt tárgyaljuk, rögzítenünk kell kettő dolgot. Semmiképpen sem lehetséges az, hogy bármilyen módon is megsértsük a család kegyeleti méltóságát, hiszen a családot érte a legnagyobb veszteség ebben a tragédiában, amit - azt hiszem - pótolni nem lehet sem mivel, sem anyagi támogatással, sem pedig egyéb eszközökkel, talán még az együttérzés is csak nagyon kis mértékben tudja enyhíteni a tragédia fölött érzett fájdalmat. Én is úgy gondolom, hogy ha egy olyan országot akarunk építeni, amelyben igyekszünk levon ni a következtetéseket az ehhez hasonló eseményekből, akkor azt is el kell fogadnunk értékként, hogy ez nem lehet egy következmények nélküli ország. Hiszen bár elismerem, hogy ennek a tragikus eseménynek voltak megelőzhetetlen körülményei is, de mégis azt is gondolom, hogy felelősök lévén ezekért az ügyekért, a közügyekért - hiszen egy, a köz szolgálatában álló emberről van szó - le kell vonjuk a következtetéseket, és meg kell állapítanunk, hogy mely dolgokban tehetünk többet annak érdekében, hogy még egysz er ilyen vagy ehhez hasonló körülmény ne fordulhasson elő, még egyszer ilyen vagy ehhez hasonló tragédia ne övezze azokat az embereket, ne keltsen félelmet azoknak az embereknek a körében, akik feladataikat békésen látják el, mindannyiunk szolgálatában. Ép pen ezért nagyon fontos néhány kérdést megvitatnunk, és szeretném, hogyha ezekben a kérdésekben a későbbiekben megállapodásra tudnánk jutni a tárca vezetőivel és a posta vezérkarával. Szeretném, hogyha levonnánk a következtetéseket, és megállapítanánk azok at a cselekvéseket, amelyekkel erősíteni tudjuk a postai alkalmazottak biztonságát, amelyekkel javítani tudunk a postai alkalmazottak munkakörülményein, amivel megelőzhetővé válik, vagy legalábbis megpróbáljuk kiküszöbölni azokat a körülményeket, amelyek v eszélyeztetett munkakörré teszik a postai kézbesítést. A következő feladatokról kell tehát beszélnünk a nyilvánosság előtt. Át kell gondolni a postai kézbesítési körzetek veszélyeztetettségi besorolását. Ebben az elmúlt időszakban semmiféle változás nem tö rtént. Azóta sem történt ebben változás, hogy érte már évekkel ezelőtt postai alkalmazottat hasonló támadás. A veszélyhelyzetre való tekintettel oda kell figyelnünk a postai alkalmazottak munkakörülményeire. Nagyságrendekkel megnövekedett feladatokat látna k el, és sok esetben megalázó módon nem teljes munkaidejű szerződéssel rendelkeznek. Öt, hat, hétórás munkavégzéssel kénytelenek ellátni azokat a feladatokat, amelyek az évek alatt folyamatosan szaporodtak. Nem csoda tehát, hogy folyamatos a létszámhiány , a helyettesíthetőség szinte megoldhatatlanná vált. Ma postai alkalmazottnak lenni nem egy üdvös dolog, nem is sokan jelentkeznek erre a feladatra. Ezért is alakulhatnak ki azok a folyamatos létszámgondok, amelyek többek között azt tették szükségessé, hog y a tragikus körülmények között elhunyt postai alkalmazottnak is egyedül kellett külterületre kimennie, miközben a média már napok óta vezető hírként közölte a kiemelt nyugdíjosztások tényét, illetve az erre vonatkozó intézkedéseket. Kéthavi munkakeretben dolgoznak a postai alkalmazottak, és nem garantált a ledolgozott túlórák kifizetése. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) A postai kézbesítők biztonságérzete ma sem megoldott, nincs mellettük kiemelt fizetési időszakban sem tar tós biztonsági ellenőrzés, és a postai kézbesítőhelyek infrastruktúrája évtizedek óta állandó. Ezekről a kérdésekről kell beszélnünk, és nyugodt lelkiismerettel zárhatjuk le talán végre ezt az ügyet, amely hosszú ideig még feldolgozhatatlan lesz a térség, a város és a család számára is. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Kérdezem, a kormány részéről kíváne valaki válaszolni. (Nincs jelzés.) Nem. Ugyancsak napirend utáni felszólalá sra jelentkezett Kiss Attila képviselő úr: “Növekvő munkanélküliség Hajdúböszörményben” címmel. Öné a szó.
