Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 27 (151. szám) - A mozgóképről szóló 2004. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF):
3084 megszületése óta eltelt négy esztendőben valóban számos olyan negatív tapasztalat is felhalmozódott, előbukkant, a melynek az orvoslására óhatatlanul szükség van. (11.10) Ezeket a kérdéseket azonban nem lehet elverni ezen a mostani törvényjavaslaton, éppen úgy nem, mint a kormány mulasztásait tekintve, amelyek létezőek. Ezeket a dolgokat elő hozva az MDFnek az az álláspontja, hogy a kultúra és a nemzeti filmkultúra nem lehet a mostani aktuális ellenzéki és kormánypárti összecsapások alkalma és terepe - ellenkezőleg. Itt többen beszéltek már arról, és ez így is volt, hogy ezt a bizonyos 2004. évi II. törvényt ellenszavazat és tartózkodás nélkül fogadta el az Országgyűlés. Ebből a számunkra, a Magyar Demokrata Fórum számára egy olyan erkölcsi következtetés adódik, hogy ha közösen fogadtuk el, valószínűleg néhány ponton túlzott reményeket is fűzv e hozzá, ha közösen fogadtuk el, akkor a most szétválasztandó két kérdéscsoportban, tehát a mostani jogharmonizációban, illetve az összes egyéb, négy év alatt fölhalmozott teendő elvégzésében, a problémák kiküszöbölésében is vegyünk részt, hiszen ez nemcsa k olyan értelemben közös törvény, hogy ez a parlament fogadta el, és nem egy másik, hanem olyan értelemben is, hogy ezt akkor a parlament minden politikai ereje támogatta. Számunkra tehát itt most nem az a kérdés, hogy ó, a helyzet tarthatatlan, ami van, a z rettenetes, és különben is, hanem az, hogy jogharmonizációs kérdésről lévén szó, melyek azok a tartalmi kérdések, amelyek előttünk állnak. Nos, az előttünk fekvő módosítás oka, formális oka valóban az Európai Bizottság közleménye által jelentett kényszer . De a másik ok, és ezt se hallgassuk el, erre az előbb utaltam, az elmúlt négy esztendő vegyes tapasztalatai, akár a filmszemlén és más szakmai fórumokon a törvény elfogadása után megfogalmazott súlyos aggályok, akár a dokumentumfilmesek álláspontja, amel y szerint a saját munkásságuk méltánytalan leértékeléséről beszéltek, akár a forgalmazók álláspontja, akik a mozihálózatok irányítói részéről a számukra lyukas törvényt kritizálták. Nos, tehát számos olyan kérdés van, amivel foglalkozni kell, de most itt e z az Európai Bizottság általi kényszer az, ami fontos. A módosítások lényege ennek megfelelően a kulturális tartalom meghatározása, illetve az állami támogatások kulturális célú felhasználásának a rögzítése, tehát a 12 módosítás, túl a hatályba léptetési k érdéseken, az időkeret kérdésein, elsősorban definíciók és a támogatási rendszer kérdése. És ennek a lényegnek is a legveleje talán az, hogy támogatni csak kulturális értékeket szabad. Utólag - visszatekintve egykori önmagunkra - kérdezhetjük, hogy hát ezt az Európai Uniónak kellett nekünk mondania, arra, hogy nem európai vagy magyar értékeket, hanem európai és magyar kulturális értékeket; éppen a nemzeti protekcionizmus jegyében éppen nekünk, a magyar parlament törvényhozóinak kellett volna még hangsúlyosa bban belefogalmazni, szigorúbban rögzíteni ebben a törvényben, és nem egy olyan helyzetet hagyni előállni, hogy most az Európai Unió figyelmeztet minket a nemzeti protekcionizmus fontosságára, és ennek a kényszernek engedve kell nekünk egy formálisan valób an pusztán jogharmonizációs eljárást végrehajtani. Nos, amikor Jánosi György képviselőtársam elsősorban a tólig keretek százmilliós, illetve tízmilliós nagyságrendű behatárolásával, majd pedig átlagok hozzávetőleges közlésével azt jelezte, hogy igazából n incs jelentős módosulás a támogatási rendszer tekintetében, akkor az a jól ismert eset jutott eszembe, amikor egy hatalmas fán, aminek sok száz ága van, több ezer madár ül, odamegy alája valaki, összecsapja a tenyerét, a madarak fölszállnak, majd ugyanaz a z egységnyi számú több ezer madár leül ugyanannak a fának más ágaira. Most az Európai Unió összecsapta a tenyerét, és a mi madaraink fölszállnak, természetesen nem a szabad demokratákra gondolok, akik nincsenek jelen, hanem általában azokra az alkotóműhely ekre, filmesekre és a többi, akik most más elrendeződésben, más összerázás után fognak tudni a számukra támogatást jelentő gallyazatba, ágakba visszaszállni. Persze, az Európai Unió iránti illő tisztelettel azt is mondhatjuk, hogy az Európai Unió számunkra , magyar törvényhozók és magyar filmesek, alkotóművészek számára azért néhány szabad ágat is kijelölt, hogy oda viszont azért szabadon, uniós kényszerek nélkül lehet le- vagy visszaszállni. De ez már a támogatási rendszer kérdése.
