Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. február 19 (124. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár:
298 Nos, én azt gondolom, hogy erről szól az olyannyira ma leszólt háromigenes népszavazás. Arról szól, hogy ezek az emberek is elmennek, elmehetnek és kimondhatják, hogy elég volt. Kimondh atják, hogy ez így nem folytatható, hogy az elkövetkezendő időben már a társadalomnak nemcsak törődnie kell velük, hanem figyelni kell rájuk, mert szavuk van, és a szavuknak március 9én súlya lesz. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János ) : A kormány nevében Gőgös Zoltán államtitkár úr kíván válaszolni az elhangzottakra. GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Elég sok polémiát folytattunk e bben a folytatásos regényben itt a parlamentben a vidéki élet kapcsán. Sok mindent máshogy látok, valószínűleg azért, mert nem jól menő ügyvédként éltem le az életemet, hanem ott köztük, azok között az emberek között, akiket ez a történet érint. Azt gondol om, abban, hogy a településeink, kistelepüléseink tényleg valós problémákkal küzdenek, abban nagyonnagyon sok a közös felelősségünk. Nagyon sokszor elmondtam a kilencvenes évektől indítva, hogy mi történt akkor csak az agrárium területén, amikor ami viszo nylag jól működött, azt csak azért kellett szétverni, hogy valakinek igaza legyen. (Kovács Tibor: A kisgazdáknak!) Most azt mondja a képviselő úr, hogy nagybirtokok vannak. Ezek a sokat szidott nagybirtokok, majdnem úgy néz ki, hogy az egyetlen hivatalos f oglalkoztatók ma vidéken, és nagyonnagyon nagy probléma lenne, ha ők is valamilyen ellehetetlenítés meg alapvetően politikai támadások miatt abbahagynák ezt a tevékenységet, ugyanis nem lenne, aki a helyükbe lépne. De azért azzal az illúzióval is szerinte m egyszer s mindenkorra le kell számolnunk, hogy nem fog tudni egy települést maga a falu környezete, a falu határa eltartani. Tehát teljesen más helyzet van, és ebben valóban sok tennivaló is van. De én azt gondolom, rengeteg olyan tevékenység folyik… - é n most nem akarom a támogatási rendszert végigmondani, ami alapvetően a legszegényebbeket segíti, és ennek az értékállósága végig megmaradt még az elmúlt másfél évben, ezt tegnap a miniszterelnök úr is külön kiemelte, hogy ezt a területet egyáltalán nem ér intették a takarékossági intézkedések, és azt gondolom, hogy ez nagyon helyes. A másik, hogy azért azt is meg kell nézni, abban, hogy valaki szegény, csak az államnak vane felelőssége, vagy saját magának. Azt hiszem, a kiutat nyilván az jelentheti - és er ről is szólt tegnap a miniszterelnök úr beszéde , ha megpróbáljuk egy picit azokat az embereket a munka világába visszahozni, akik most részben kényelmileg, részben a segélyezési rendszer hibája miatt nem igazán hajlandók dolgozni, vagy úgy gondolják, hog y némi feketemunkával meg tudják szerezni azt a pluszjövedelmet, ami több, mint ha hivatalosan dolgoznának. De természetesen ez azt is jelenti, hogy meg kell találni azokat a területeket, ahol értelmesen foglalkoztathatók azok, akik erre egyáltalán képesek . És vannak ilyen területek, az előbb beszélgettünk itt pont a falopás kapcsán arról, hogy rengeteg erdészeti tevékenység van, idesorolnám a vízi társulatok műtárgyainak, a korábbi meliorációs rendszereknek a rendbetételét, nem beszélve a települések közve tlen környezet- és területrendezési munkáiról. Tehát azt hiszem, munka van bőven, azt a formát kell megtalálni, hogy bizonybizony mindenkit meg kell próbálni arra rávenni, hogy azért a javadalmazásért, amiben részesül, valami munkát is végezzen. Alapvetőe n ez a társadalom elvárása. A képviselő úr nem volt itt benn tegnap, amikor a miniszterelnök elmondta az expozét, de úgy gondolom, alapvetően félreértette a tulajdonhoz jutás rendszerét, szó nincsen semmiféle kuponos rendszerről. Nem tudom, hol olvasta, va lószínűleg csak egy újságot olvas. (Herbály Imre: Magyar Nemzetet.) Itt egyszerűen arról van szó, hogy meg kell próbálni a társadalom széles rétegeit azoknak a jól működő vállalatoknak a tulajdonához juttatni, amiben érdekeltsége lesz. És valószínű, hogy e zeknek a vállalatoknak a működésére is jó hatással lesz egy tőzsdei megjelenés, nem beszélve arról,
