Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 21 (149. szám) - A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - GÖNDÖR ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2897 Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Egy olyan jogintézményről beszélünk, amely szinte az egész történelmünkre jellemző, és a jelentősége szinte napról napra folyamatosan és fokozatosan növ ekedett és növekszik ma is. Már az ókori görögöknél is létezett az árlejtéses licit, igaz, hogy ennek akkor még nem volt írásos formája, ez egy szóbeli forma volt, de nagyon hatékony, ők azok, akik erről egyáltalán valamilyen írásos megemlíté st tesznek. Ugyanakkor már akkor is hangsúlyozzák, hogy rendkívül nehezen ellenőrizhető, és nagyon rosszul dokumentált eljárás volt. Egészen a múlt századig működött ez a szóbeli forma. Magyarországon - és ennyit engedjenek meg nekem, némi kitérővel , azt gondolom, ma már kevesen tudják, hogy az egészen más értelemben használt “kótyavetye” szó valamikor az eredeti értelemben azt jelentette, hogy közszállítási szabályzat. Nálunk is létezett, és már a kezdetek kezdetén is a hazai ipar fejlesztésének céljával alkották meg a szabályokat. Az első nagyobb jelentőségű Baross Gábor nevéhez kötődik, amikor 1887ben, a vasútépítés körülményeiben próbálta már írásos formában valahol deklarálni, hogy akik részt vesznek a kivitelezésben, azok valamilyen formában verseny ezzenek azért, hogy elnyerjenek bizonyos munkákat, bizonyos szállítási lehetőségeket. Az első írott és általános szabály, amely már kötelezően alkalmazandó, 1907 óta ismert Magyarországon, egészen 1934ig volt hatályban, és nagyon érdekes, hogy kikre vonat kozott. Akkor is már az volt a hatály, hogy törvényhatóságokra, államra és a községekre. (18.20) Aztán próbálták egészen körülírni a módszereket, eljárási szabályokat, hogy mi volt az, amit az államszervezetnek saját magának háttérintézményből kell biztosí tani, mi az, amit állami vállalkozásból kell megrendelni, és mi az a harmadik kör, amit - egyszerűen az akkori szóhasználattal azt mondták, hogy vállalatba adás - külső kivitelezőre engedtek bízni. Tehát nagyon szigorú arányokat és körülményeket határoztak meg, és hogy bizonyítsam azt, hogy már akkor is a hazai ipar fejlesztését szolgálta, mert ott is bizonyos szabályokra kimondta, hogy az egész ország területére igaz, vagy az országnak csak egy bizonyos részére, tehát korlátozott területi hatály volt. Azt gondolom, mindannyian tudjuk, hogy mitől volt ez a közbeszerzés mindig reflektorfényben, és volt nagy kihívás. Azért, mert mindig is állami megrendelés volt, az állami megrendelés mögött mindig a közös adóforintjaink vannak, és azok, akik ennek a felhaszná lásáról döntöttek - ez már a szóösszetételből is következik , nem a saját pénzükről, hanem az adófizetők pénzéről döntöttek. Tehát ebben a körben a szokásos piaci helyzetnél mindig volt lehetőség kedvezőbb pozíció elérésére, ugyanakkor ezt próbálták a hat óságok szabályokkal valamilyen feltételek közé szorítani. És mivel adófizetők pénzéről van szó, mindig kiemelt szerepe volt a nyilvánosságnak, az ellenőrizhetőségnek és az ésszerűségnek, a hatékonyságnak. Ezek után teljesen természetes, hogy kialakult egy olyan procedúra, amely lehetővé teszi azt, hogy egy ilyen magánjogi szerződés megkötése előtt nagyon szigorú procedurális folyamat zajlik le, amely most már nálunk is mind a mai napig érdekes. Hadd hivatkozzam arra, amiről az államtitkár úr is szót ejtett az expozéjában. Magyarországon ma - és a következő években is - rendkívül nagy összegű forrásokat lehet elkölteni különböző állami vagy önkormányzati megrendelések alapján. Tehát rendkívül fontos számunkra, hogy ezt a folyamatot valamilyen formában gyorsít suk. A képviselőtársaim előtt ismert, hogy itt a Ház asztalán van több olyan törvénycsomag, amely mind azt a célt szolgálja, hogy hogyan lehet azt a szakaszt, amely egy kivitelezés megkezdése előtt van, rövidíteni és gyorsítani. Jelenleg a közbeszerzési tö rvény szolgál egy ilyen célt is, amely szerint az előkészítés maga a közbeszerzés folyamatának a rövidítése. És itt az az érdekes, hogy már csak napokról beszélünk. Ez mutatja azt, hogy az eddig hatályban lévő törvény is jól működött, de a tapasztalatok az t bizonyítják,
