Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. február 19 (124. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár:
288 tartja távol a felsőoktatástól, ők tandíj nélkül sem jutottak eddig be. Helyzetük javítására egyébkén t éppen a jelenlegi kormány tett érdemi lépéseket, a tavalyi évben megtízszereződött a közülük a felsőoktatásba felvettek száma. A hallgatók legkiválóbb 15 százalékának a törvény eleve mentességet garantál a tandíj megfizetése alól. A legtehetségesebbek kö zé nem tartozó, de szorgalmasan tanuló hallgató ösztöndíjra számíthat, amelynek összege éppen az intézmény tandíjbevételének terhére nőhet jelentősen. Törvény garantálja ugyanis, hogy a tandíjbevétel meghatározott részét az intézmények ösztöndíj folyósítás ára fordítsák. A rossz anyagi helyzetű hallgató pedig ezen felül a szociális támogatások széles skálájára is számíthat, az elmúlt évben ezeknek nemcsak a forrása nőtt meg jelentősen, de számos jogcímen immár nemcsak adható, hanem kötelezővé vált folyósítan i. Összegezve tehát: sem a tehetséges, sem a szorgalmas, sem a szegény hallgató helyzete nem romlik a tandíj bevezetésével, csak azé, aki e három csoport egyikébe sem tartozik. A március 9ei népszavazás azonban nincs tekintettel a fentiekre, egyszerűen el akarja törölni a tandíjat. El akarja törölni annak ellenére, hogy a tandíj egyike azon intézkedési rendszernek, amelynek következtében a felsőoktatásban végre megindult az érdemi minőségi verseny a hallgatókért. A népszavazási kérdés azonban a tandíjjal e gyütt a költségtérítéses képzést is megszünteti. A kérdés megfogalmazói ugyanis válogatás nélkül tiltanák, hogy államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatótól képzési hozzájárulást lehessen szedni. Csakhogy, tisztelt Ház, az önköltséges képzést is támogatja az állam, ha nem is olyan mértékben, mint az államilag finanszírozottat. A sikeres igen tehát a költségtérítés beszedését is lehetetlenné tenné. A harmadik kérdésre adott érvényes igen válasz esetén ezért az oktatási kormányzatnak két választása lenne. Vagy megszünteti az önköltséges képzéshez nyújtott állami támogatást, ebben az esetben az ilyen képzésben részt vevők által fizetendő összeg fejenként átlagosan mintegy 180200 ezer forinttal nőne. Ők tehát nem spórolnának olyan nagyot az zal a három igennel, mint azt a Fidesz plakátja hirdeti. A másik lehetőség, hogy kiterjesztené az állami finanszírozást a ma önköltséges formában tanulókra is, ami a legóvatosabb becslések szerint is évi 120150 milliárdjába kerülne a költségvetésnek, azaz minden egyes állampolgárnak évente 15 ezer forintjába. Ez esetben tehát a három igennel járó nagy spórolás minden egyes állampolgárnak évi 15 ezer forint pluszkiadást jelentene. A kilátásba helyezett nagy spórolás tehát, tisztelt Ház, így is, úgy is ámítá s. Pedig az ezt meghirdető Fidesz elnöke még sohasem hazudott az embereknek. Ezt a leghitelesebb forrásból tudjuk, tőle magától. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Áder János) : A kormány nevében Arató Ger gely államtitkár úr kíván válaszolni az elhangzottakra. (9.10) ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Valóban fontos és lényeges kérdéseket érintett képviselő úr ma reggeli napirend előtti hozzászólásában, hiszen ma, amikor egy egyébként felesleges és értelmetlen népszavazásra készülünk, mégiscsak érdemes kihasználnunk ezt a lehetőséget arra, hogy érdemben átgondoljuk, milyen lehetőségeket, milyen pályákat kíná l a felsőoktatásunk, elsősorban éppen azoknak, akiknek a kedvéért érdemes államilag finanszírozott felsőoktatást fenntartani, milyen lehetőségeket kínál a felsőoktatás azoknak a diákoknak, akik tehetséggel és szorgalommal készülnek egy értelmiségi pályára, de akik számára a családi helyzetük nem teszi lehetővé, hogy könnyen, áldozatok nélkül elérjék ezt a célt. Amikor erről a kérdésről beszélünk, akkor érdemes látni a mai helyzetet is. A mai helyzet az, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt Ház, hogy az a fel sőoktatási rendszer, amelyik az elmúlt években kiépült, a világ egyik legigazságtalanabb felsőoktatási rendszere. Ezt nem én mondom, ezt mutatja egy olyan OECDtanulmány, amely huszonöt ország eredményeit hasonlította össze, és azt
