Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 20 (148. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a költségvetési felelősségről és a Törvényhozási Költségvetési Hivatalról szóló törvényjavaslat, valamint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV... - DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója:
2689 illetve lényegesen kisebb létszámmal működhetne. Sőt, legutóbb egy olyan változattal is előálltunk a tárgyalások során javaslatot téve, amelyben nem költségvetési hivatalra vagy költségvetési tanácsra tettünk javas latot, hanem egy személy megbízására, mégpedig az Országgyűlés költségvetési főtanácsadójának a megbízására. A Fidesz kifogásolta azt is, hogy szerinte a szabályozás alól kimaradnának területek. Szorgalmazta, hogy terjesszük ki olyan területekre is, mint a z állami vállalatok, valamint azok a fejlesztések, beruházások, amelyek PPP keretében, magántőke bevonásával valósulnak meg, és amelyeknek jelentős költségvetési következményei vannak a következő évtizedekre. Bár véleményünk szerint ezeknek a területeknek a szabályozása, számbavétele megoldott, hiszen érvényesülnek az uniós követelmények, elszámolási előírások, nem zárkóztunk el e javaslat elől sem. A legutóbb készített változatok már e követelményeket is kielégítik és teljesítik. A tárgyalások során kialak ított, kompromisszumosnak gondolt megállapodások alapján kidolgoztuk az alkotmány, az önkormányzati törvény módosításának, valamint a közpénzügyi törvénynek jogszabályi normaszövegét valamennyi változatra, beleértve a különböző intézményi variációkat is. A javaslatokat a tárgyalópartnerek rendelkezésére bocsátottuk. Tisztelt Képviselőtársak! Függetlenül attól, hogy a tárgyalások közel egy éven keresztül folytak, nem sikerült a Fidesz által delegált tárgyalópartnerektől az alapvető kérdések zömében semmilyen egyértelmű állásfoglalást kapni. Több esetben már úgy tűnt, hogy néhány alapvető koncepcionális kérdésben létrejött a megegyezés, aztán a legnagyobb sajnálatunkra kiderült, hogy tárgyalópartnerünk nem bírt kellő felhatalmazással, mandátummal, valójában ne m is egyezett meg velünk. Így több alkalommal kényszerültünk arra, hogy szinte nulláról kezdjük újra a tárgyalásokat, azokról a dolgokról is, amelyekről korábban már úgy tűnt, van megállapodás, mindenki számára nyilvánvaló a szükségessége, mindenki számára egyértelmű, hogy ez az ország érdeke. Úgy gondolom, a kormány elment a végsőkig a megegyezés reményében. Eljött az igazság pillanata. Döntse el a Fidesz, akarja vagy sem kétharmados többséggel megszavazni a közpénzügyek szabályozását, az alkotmánymódosítá st, az önkormányzati törvény módosítását, a költségvetési felelősségről szóló törvényt; valóban elkötelezette a Fidesz az egyensúly javításában, valóban vállaljae a kiadások szükséges mértékű csökkentését, valóban vállaljae az egyensúly tartós megőrzésé t biztosító szabályok önkorlátozást is jelentő rendelkezéseit, egyáltalán egyetérte a javasolt és kezdeményezett változtatásokkal az általa remélt kormányzati pozíciójában is. A kormány elkötelezett abban, hogy a költségvetési szabályokat kétharmados több séggel elfogadjuk az Országgyűlésben. Váljon egyértelművé, a pártoknak e javaslathoz való viszonya eldönti, mennyire lehet komolyan venni ígéreteiket az egyensúlyőrzés ügyében, mennyire lehet komolyan venni a korábban tett kijelentéseiket a kiadások csökke ntése ügyében, mennyire lehet komolyan venni korábban tett kijelentéseiket a szükséges közpénzügyi változtatások ügyében. E javaslathoz kialakított esetleges elutasító viszony hiteltelenné tesz minden ígéretet és minden ígérgetést, amit hiánycsökkentés, ki adásmérséklés, újraelosztásiszintcsökkentés ügyében tesznek képviselők, politikusok, pártvezetők mostanában Magyarországon. Az igazság pillanata tehát eljött, és itt van e törvényjavaslat kapcsán. Úgy vélem, egyértelműen meg fog nyilvánulni mindannyiunk s zámára az, hogy ki mennyire elkötelezett ezen folyamatok újraszabályozásában. Szerintem még most sem késő, még most is van lehetőség a megállapodásra, a széles körű konszenzus létrehozására, ez ugyanis óriási jelentőséggel bír. Jelentősége abban rejlik, ho gy a költségvetési egyensúly kérdését a pártok leveszik a politikai viták napirendjéről, az egyensúlyőrzés követelménye olyan axiómává válik, ami megkérdőjelezhetetlen, és ez nagyban növeli Magyarország, az itt folyó gazdaságpolitika hitelességét, kiszámít hatóságát, végső soron felértékeli az országot. Persze, ez szakítást jelentene az eddigi, több évtizeden keresztül folytatott, nem kimondottan fegyelmezett közpénzügyi költségvetési politikával, amely valamennyi korábbi kormányra jellemző volt, amely valam ennyi korábbi kormányt létrehozó pártra jellemző volt.
