Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 20 (148. szám) - A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - TÓTH TIBORNÉ DR. (MSZP):
2673 Visszakanyarodva a mi helyzetünkhöz: önök a prémiumfeladatok kitűzésével, amelyet itt megfogalmaznak, majd aztán a vezetőnek a minősítésével bízzák meg a munkáltatói jog gyakorlóját. Esetünkben ez a polgármester lesz; az a polgármester, akinek a képviselőtestületében adott esetben ez a magasabb vezető beosztású közalkalmazott is helyet foglal. Ennek az összes ellentmondásával majd meglátjuk, hogy ez az életben hogyan működik. Szerintem ezt egy kicsit végiggondolatlanul fogalmazták meg. Vélhetően ezt könnyebb leírni, könnyebb kimondani, könnyebb értetlenül nézni ezen gondolatokat felvetőkre, mint ezt adott esetben az ország háro mezer önkormányzatában a mindennapokban végigkísérni. Nagyon izgalmasan várnám azt, hogy ha ez a törvény ne adj’ isten, többséget kap a Házban, és jogszabály válik belőle, ha egy év múlva, másfél év múlva, ne adj’ isten, fél év múlva visszatérünk ennek az elemzésére, az értelmezésére, hogy hogyan is valósította meg, hogyan szolgálja azt a szándékot, amit a jogszabály beterjesztője megfogalmazott vele szemben, félek egyébként, hogy újabb törvénymódosítás lesz ennek a következménye. Arról szó volt már, hogy akkor, amikor adott esetben ilyen típusú kérdésekbe a kormány egy törvénnyel belenyúl az önkormányzati rendszerbe, akkor az önkormányzatok létrejötténél megfogalmazott és teljesen evidenciaként kezelt jogelvet is kellene alkalmazni, hogy ha bármilyen többl etkiadást létesítünk vagy keletkeztetünk az önkormányzatnál, akkor egy másik soron egy másik fejezetben illik és célszerű a garanciákat is hozzátenni, hogy ezt miből is lehet majd finanszírozni. Mert önmagában én magam sem értek azzal egyet, hogy majd a kö vetkező évi költségvetésben ezt majd rendezzük a normatívákkal. Ez nem garancia, tudjuk jól, hogy ez hit kérdése, hogy vagy megtörténik, vagy nem történik meg, tehát ez ilyen formában, azt gondolom, hogy gond. Összességében azt gondolom, hogy a törvénynek vannak olyan pontjai, amelyek támogathatóak, ezeket elmondtam: összeférhetetlenség, nyugdíj kérdése, adott esetben az ügyeleti díjak szabályozásának a pontosítása. Ezek fontos dolgok, ezek jó szándékú törekvések, támogatni is lehet. A másik oldalon, azt go ndolom, hogy ez a fajta erőltetett és a kormányzati működésben, a kormányhivatalokban nem látható minőségjavulás tükrében nem támogatható, hogy ezt ilyen erőszakkal terjesszük ki. Sokkal fontosabbnak tartanám azt, hogy ha már mindenképpen ez a szándéka aká r a kormánynak, akár a parlamentnek, hogy ilyen új típusú minőségbiztosítást vezessen be a foglalkoztatásban, akkor teremtsük meg annak a humán feltételeit magában a rendszerben, adott esetben adjunk egyfajta felkészülési időt azoknak, akik ezt majd fogják alkalmazni, mert így önmagában azt gondolom, hogy csak káoszt fog okozni. Ezeknek a figyelembevételével, bár a jó szándékot nem vitatjuk, mi a magunk részéről a törvényt támogatni nem fogjuk tudni. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) ELNÖ K (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra megadom a szót Tóth Tibornénak, az MSZP képviselő asszonyának. Parancsoljon! TÓTH TIBORNÉ DR. (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Csak üdvözölni tudom a jelen tárgyalás tárgy át képező T/5726. számú törvényjavaslatot, amely a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényt módosítja. Ez a törvénymódosítás soha jobbkor nem jöhetett volna a kormány által meghirdetett “Új tudás” program szakmai és következményeit tekintve jogi vonatk ozásaival kapcsolatban. Az “Új tudás” program a közoktatás fejlesztését tűzte ki célul évi 130 milliárd forintos támogatással. Ebből 25 milliárd forint a személyi juttatások fedezetére szolgál évente természetesen. Ennek a törvénynek a keretében olyan új s zabályozások születnek, amelyek egybevágnak az “Új tudás” program pedagógus- és vezetői megbecsülési részével. Hiszen tudjuk, hogy a közoktatás fejlesztésének a kulcsfontosságú szereplője maga a pedagógus, illetve az intézményvezető, mert
