Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 20 (148. szám) - A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - CZOMBA SÁNDOR (Fidesz):
2666 Összeférhetetlenség: ahogy érzékeltem az új szabályokat, nagyon sok eleme a köztisztviselői szférából jön át a közalkalmazotti szférába. Ez egy érdekes megközelítés. És hol féket húz, tehát hol erősebb megszorítást ad a közalk almazottnál, mint a köztisztviselőnél, hol pedig kevésbé erőset. Gondolok itt a hozzátartozóval való összeférhetetlenségi viszony területére. Csak nagyon halkan, zárójelben jegyezném meg, hogy az a fajta összeférhetetlenség, ami egy települési önkormányzat nál van, hogy az iskolaigazgató ott ül bent az önkormányzat képviselőtestületében, ezekhez képest százszor nagyobb - és akkor bezártam a zárójelet. Úgy gondoljuk, a törvényjavaslat sok helyen nem kellően átgondolt, és a szabályozások nincsenek összhangban , hiányos, érthetetlen és sok helyen értelmezhetetlen is. De hogy konkrétat mondjak, mert ezt a véleményem szeretném alátámasztani: a 2. § szerint pályázat kiírása nélkül is betölthető a munkakör, ha 90 nap alatt kétszer kiírt pályázat eredménytelen volt. Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzük meg, hogy működhet ez a gyakorlatban. Úgy, hogy megvan a fix emberem a posztra, kiírok két pályázatot, ami sajnos eredménytelen. Az eredménytelenség egyébként nemcsak attól függ, hogy a megfelelő végzettsége megvane, hane m kötelező lesz vezetői programot is adnia. Ott már egy szubjektív elem azonnal belép. Hát nem volt megfelelő a vezetői program! Zárójelben jegyzem meg: hogy lehet a 90 napot teljesíteni, kétszer kiírni 90 nap alatt a pályázatot!? Tessék utánaszámolni! Mer t ha betartom a szabályokat, 30 plusz 21 plusz 60 napot jelent egy pályázat. Akkor itt valami nem stimmel. Szeretném, ha ezt alaposan megvizsgálnák. De nem az a problémám, hogy kétszer ki lehete írni vagy sem, hanem az, amit az elején mondtam. A 2. § 20/A . (6) bekezdése szerint háromtagú bizottság jön létre, amelyik eldönti a magasabb vezető beosztású ember szakmai alkalmasságát. Nem lehet a háromtagú bizottság tagja az, aki a munkáltatói jogkört gyakorolja. Egy kistelepülésben gondolkozzunk: önkormányzati képviselő lehet, ezenkívül senki. Kik lesznek ezek a bizottságok, tisztelt képviselőtársaim? Jönnek majd a szakértők a megyeközpontból meg innenonnan, és három szakértő majd megmondja? De a súlyosabb kérdés ezzel kapcsolatban, hogy az ő véleményük mennyi re meghatározó. Kötelező figyelembe venni vagy csak mondott valamit? Mert ebből nem derül ki. Ha meg nem kötelező figyelembe venni, akkor minek bizottságozunk? Miért van szükség erre a nem tudom kikből álló háromtagú bizottságra? A 4. § rendelkezik a gyakornok és a szakmai segítő feladatairól. Megmondom őszintén - de ezt inkább saját véleményként mondom , én ezt az egész gyakornoki idő témáját nem tartom megfelelőnek és alkalmasnak arra, amire kitalálták. Ebből az derül ki, hogy még egy ember belép a körbe a szakmai vezető mellé, esetleg egy szakmai segítő is lesz, aki lehet ugyanaz, de lehet egy harmadik személy is, s akkor majd az ellenőr ellenőrzi az ellenőrt, az meg majd az ő ellenőrét ellenőrzi. S akkor szépen sorban jövünk, mindenk i vizsgál mindenkit. Szeretném, ha az idézet visszacsengene a fülükbe, annak az első mondatáról beszélek. Ha nem arról van szó, hogy megbízunk egymásban, ha nem mindig azt látjuk, hogy a központban az ember van, akkor leszabályozhatjuk mindenféle módon, de nincs az a jogszabály, amit jól végre lehetne hajtani. A 14. § azt mondja, hogy a kinevezett magasabb vezető a munkaidő beosztását, valamint a pihenő igénybevételét maga állapítja meg, az indoklás szerint azért, mert nincs olyan személy, aki ezt számukra meghatározhatná. Még a magasabb vezetőnél se igazán értem, de a helyettesénél meg végképp nem értem. A magasabb vezető a helyettesének nem főnöke? Ha meg felettese, akkor miért nem írhatja elő? A 21. § szerint a garantáltnál magasabb összegű illetmény megá llapításánál különbséget lehet majd tenni az újonnan felvett és a már foglalkoztatott közalkalmazottak között. Ez egy életveszélyes mondat, és maga a törvény is, amely erről szól. Arra hivatkozik, hogy azért van erre szükség, mert majd a versenyszférából o dacsábítjuk a nagy tudással, nagy tapasztalattal rendelkezőket, és hogy ne zárjuk ki őket. Nagyon üdvözítő lenne, ha Magyarországon ez lenne a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, és nem az, hogy ott állnak sorban a diplomás munkanélküliek, főleg ott, ahonn an én is jövök - a Beregben meg a kistelepüléseken , alig várják, hogy valamilyen munkalehetőségük legyen. Itt nem arról van szó, hogy dúskálnak a munkalehetőségekben, hanem örülni fognak egy
