Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 19 (147. szám) - A közraktározásról szóló 1996. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás - Az egészségbiztosítási pénztárakról szóló 2008. évi I. törvény felülvizsgálatáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz):
2586 mind a két oldalon, már orvosok , akik nyilván szakmapolitikai szempontok szerint… - és a józanság talán elvárható attól a kilenckilenc embertől. A többiektől én elfogadom, amikor politikai indíttatásból olyat is mondanak, hogy fölrobbantottuk azt az utat, ami vezetett volna ehhez a töb bbiztosítóshoz. Fölrobbantottunk, lehet, egy utat, hogy ne fusson a szakadékba az egészségügy világa. Számomra talán a mai napnak az lehet az üzenete, hogy elindult a nyolcvanas években, és erre már utaltam egy kétpercesben, egy szakmai és társadalmi közm egegyezéssel és támogatottsággal egy olyan folyamat, amelynek megvolt a maga logikája. Megvolt a maga logikája, mert a társadalmi változások, az európai trendek figyelembevételével egy olyan új országot akartunk összerakni, ahol rendezettek a viszonyok, de az állam szerepe a közszférában, a közszolgáltatásokban és a közjószágok kezelésében megmarad. Ennek egy folyamatát miniszter úr az expozéjában végigvitte, igaz, hogy nem minden elemet említett, ezért én most nem a törvényekre hivatkozom, hanem a folyamat ra, mert a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején szétbomlott a klasszikus társadalombiztosítás egy nyugdíjpénztárra és egy egészségpénztárra. Akkor deklarálták azt is, hogy az egészségpénztár forrásoldala egy vegyes hátterű, de alapvetően járulé kalapú biztosítási rendszer lesz. Kétségtelen, hogy ez a társadalmi igényt is kielégítő egészségbiztosítás nem töltötte be a társadalombiztosítás klasszikus szerepét. Nem töltötte be, mert nagyon hamar megbicsaklott, de a szándék és a deklaráció világos vo lt. Világos volt az is, hogy az adóalapú hozzájárulással bővíti a forrásoldalát, ez keresztfinanszírozással történt egy darabig; egy darabig, mert viszonylag nagy csoportok voltak, akik miatt erre igény volt. Ez volt a katonaság, a sorkatonai szolgálat, eb ből megmaradtak a nyugdíjasok és a diákok, akiknek ma is - és annak a csoportnak, amelyik mentesül, az őstermelői csoport, akik mögött nem jelent meg a járulék. De aztán az adóból való hozzáfinanszírozás és a keresztfinanszírozás egy Bokros nevű csomag kap csán megszűnt. Gyakorlatilag azóta, talán a legutóbbi időt kivéve, érdemi keresztfinanszírozás nem volt. Abban is megegyezett akkor a szakma is és a társadalom is, hogy szét kell választani az egészségügy iránti igényeket a szükségletalapú és az igényalapú rendszerekre, és a társadalombiztosításnak a szükségletalapút ki kell elégíteni. Ki kell elégíteni egy olyan formában, ahol az első orvoshoz fordulás az alapellátás, és egy járó- és fekvőbetegrendszer alakul ki. Nem is volt semmi gond, ez futott úgy, aho gy futni kell. (Göndör István és dr. Székely Tamás konzultálnak.) Nyugodtan fejezd be, mert én tudom, hogy a főnök az főnök itt is, vagy segítséget ad, az egy megengedett dolog. (Derültség a Fidesz soraiban. - Dr. Vojnik Mária közbeszól.) Szóval, futott to vább ez a folyamatában, létrejöttek azok a szakmai szervezetek, amelyek szakmai köztestületként működtek, és hozzátették azt a többletet, amit a szakma szempontjából hozzá kellett tenni, kidolgozták az egyes szakfejezeteknek, 35 szakfejezetnek a kompetenci áját, kidolgozták az ennek megfelelő képzést és továbbképzést, irányítást és ellenőrzést. Körülbelül egy ilyen folyamat zajlott mindaddig, ami még ki is egészült talán, mert ha végiggondolják a jelenlévők, akkor a szakmai köztestületek számát éppen az a ko alíció egészítette ki egy szakdolgozói kamarával, ami a teljes logikába pontosan nem illeszkedett, de jogos volt, hogy legyen egy nagy területnek, egy nagy terület 200 ezer együttműködőjének egy köztestülete, hogy biztosított legyen a nyilvántartásuk, a ké pzésük, az etikai felügyeletük és a továbbképzésük, legyen közhiteles nyilvántartás például. Aztán történt valami a magyar egészségügyben, és megbomlott, és elindult az, amit önök úgy fogalmaznak itt a törvény indoklásában, hogy egy átalakítási folyamatba kezdtek. Az átalakítási folyamatnak mi lett a vége? A vége az lett, hogy azok a köztestületek, amelyek segíteni tudtak volna, és amelyek közül egyet ez a koalíció a kettővel ezelőtti kormányban létrehozott, azoknak a köztestületiségét megszüntették. A szak mai kollégiumok jogosítványát és felügyeleti rendszerét átalakították, torzították. A forrásokat korlátozták, az egész döntési hierarchiát megváltoztatták. Azokat az elemeket, amelyek később az alap, járó, fekvőhierarchiába beépültek, egyrészt, hogy a sz ükségletet csökkentsük oly
