Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 19 (147. szám) - A közraktározásról szóló 1996. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás - Az egészségbiztosítási pénztárakról szóló 2008. évi I. törvény felülvizsgálatáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. MOLNÁR ÁGNES (Fidesz):
2584 Molnár Ágnesé a szó. DR. MOLNÁR ÁGNES (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Igen, én örülök, hogy ma este itt vagyunk, és örülök annak, hogy az egészségbiztosítási pé nztárakról szóló 2008. évi I. számú törvény felülvizsgálatáról, helyesebben visszavonásáról beszélhetünk a mai napon. Azért örülök ennek, mert hogy erre sor kerülhetett, ezt az orvosok, az emberek, a szakszervezetek és a Fidesz összefogása érte el. Ezért v agyunk itt. A Gyurcsánykormány - tapasztalhatjuk - egészségügyet érintő döntései tragikomikus történések sorozatát indították el. Tragikusnak tartom azért, mert válságba sodorták az intézményrendszert és a szakmát is, és társadalmi felhatalmazás nélkül ho ztak törvényeket, amelyek elbizonytalanították és kiszolgáltatottá tették az embereket. Ugyanakkor komikusnak is tartom, mert például az egészségbiztosítás privatizációját önök kétszer is megszavazták, szocialistaszabad demokrata képviselőtársaim, és most önök vonják vissza, akik nevüket adták ehhez az elfogadhatatlan törvényhez. Persze mindezt önök nem önszántukból teszik, a szocialista képviselők és a kormány a rossz törvény visszavonására nem önszántukból vállalkoztak, hanem annak a szociális népszavazá snak az elsöprő győzelme kényszerítette önöket, amely valóban az embereknek, a szakszervezeteknek, az orvosoknak és a Fidesznek és a KDNPnek az összefogása eredményeként a Gyurcsánykormány úgynevezett egészségügyi reformnak nevezett rombolását állította meg. Ez az összefogás az emberekkel, az orvosokkal, a szakmai szervezetekkel az elkeseredés talaján egy új társadalmi szerződést eredményezett. Március 9én a vizitdíj és a kórházi napidíj eltörlését hozta, a vizitdíj kompenzációját a háziorvosoknak, és az egészségbiztosítás privatizációjának a megakadályozását és a pénztártörvény visszavonását eredményezte. Mi ez, kedves képviselőtársaim, ha nem a nagy görög sorstragédiák XXI. századi változata? A legszomorúbb azonban az egészben, hogy mindez megelőzhető l ett volna, amennyiben a kormány és a szocialista képviselőtársak, SZDSZes képviselőtársak hallgatnak az emberek véleményére, hallgatnak a szakma szavára, hallgatnak a civil szférára, és időben, megfelelő módon párbeszédet kezdeményeznek. De ehelyett inkáb b a parlamenti többségük magabiztos tudatában nem hallgattak meg senkit, hanem döntöttek. Ebben a történetben másfél éven át ismételten tanúi lehettünk a Gyurcsánykormány szemfényvesztésének, és azoknak a trükköknek, hogy hogyan lehet becsapni az embereke t, miközben ezzel együtt súlyos és felbecsülhetetlen károkat okoztak az egész országnak. Ezeknek a károknak egy részét lehet számszerűsíteni, hiszen valóban létrehozták önök a 22 regionális pénztárat, kinevezték az igazgatókat, fizetéseket adtak az igazgat óknak. Majd ezeket meg kell szüntetni, ez is pénzbe kerül. Szakértői tanulmányokat írattak, látszatkonferenciákat tartottak, kommunikációs költségeik voltak, szórólapokat, újsághirdetéseket jelentettek meg, s ezeken keresztülerőltetve próbálták az emberekr e rákényszeríteni a döntéseiket, ami legalább másfél milliárd forintjába került az adófizetőknek. De idézőjelben mondhatjuk, ez csak a közvetlen anyagi kár, amelynek egy fillérje sem hasznosult. A károk másik része nem számszerűsíthető. Az egészségügyi ell átórendszer működésében bekövetkezett károkról igenis beszélni kell. A két év elmúltával ki kell mondanunk azt, hogy milyen károkozás következett be. A kórházak súlyos és egyre súlyosabb gondokkal küzdenek. (A miniszter feláll a helyéről.) Sajnálom, hogy a miniszter úr éppen ezt nem hallgatja (Dr. Székely Tamás: De hallgatja, bocsánatot kérek! - Dr. Szabó Zoltán: Csak ülve lehet hallgatni!) , de felhívom a figyelmét, hogy igenis súlyos helyzetbe került kórházak vannak, amelyek nap mint nap küzdenek a fenntar tóikkal együtt, hogy hogyan tudják biztosítani az ellátást a területükön a betegeknek.
