Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 19 (147. szám) - A közraktározásról szóló 1996. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás - Az egészségbiztosítási pénztárakról szóló 2008. évi I. törvény felülvizsgálatáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. PESTI IMRE (Fidesz):
2582 forráskivonást volt hivatott elfedni. Mert ha reformról beszélünk, akkor először is egyfajta forrásokról van szó, amely források szükségeltetnek az átalakításhoz, szükséges egyfajta jelentős tá rsadalmi támogatottság, hogy azzal egy jobb és költséghatékonyabb egészségügy jöjjön létre. Nézzük meg, hogy a szakszerűség, a társadalmi párbeszéd, az őszinteség, tisztesség hogyan volt tetten érhető az elmúlt két évben! Az elmúlt két évben, talán még el sem telt, de a harmadik miniszter ül itt, akit ismételten üdvözlünk. Érdekes, a Zöld könyv júliusban került a nyilvánosság elé. Július 16án egy kormányülésen elfogadta a kormányzat, hogy ezen az úton megy végig, ugyanakkor csak azt követően kezdődött el a társadalmi vita. Mi sem jellemzőbb, hogy mi egészségpolitikusok sem vehettünk részt ebben a társadalmi vitában, hiszen augusztus 28án vagy 29én, talán nem is emlékezem vissza, akkor volt egy vita, az egészségügyi bizottságnak volt lehetősége megszólalni , de a téma nem a Zöld könyv volt, hanem a Zöld könyvről folytatott vita vitája. Magyarul, érdemben ahhoz sem szólhattunk hozzá. Ezután következett egyfajta henger, ennek a reformhengernek az eredménye volt a kamara szétverése. Semmiféle normális, józan ok ot nem tudunk felsorolni, hogy miért kellett a Magyar Orvosi Kamarát szétverni, hacsak azért nem, hogy annak a hengernek, annak a reformhengernek, amit önök elindítottak, ne próbáljon az orvosi kamara gátat szabni, lassítani. Gondoljunk csak a biztosításfe lügyeleti törvényre, ott is egyébként mindig voltak jelek, ahol önök többbiztosítós modellről beszéltek, ezt persze mindig, folyamatosan tagadták. Az volt a cél, hogy majd jelentősebb mértékben a biztosítottak képviselői is jelen legyenek; tíz helyből min dössze egyetlenegy helyet kaptak a biztosítottak képviselői. Ezt követte a struktúraátalakítás, miniszter úr ezt talán jobban érezte a saját bőrén. A struktúraátalakítás kapcsán csak Budapesten 5 ezer aktív ágyat szüntettek meg. Érdekes, növelték a króniku s ágyak számát, amelyeket rosszul mértek fel, és nagy részben - nemcsak Budapesten, de országosan is - kihasználatlanok. Izgalmas volt, ahogy a szerződésekre rávették a kórházigazgatókat. A tulajdonos kötelezte, hogy alá kell írni, úgy kellett aláírni a sz erződéseket, hogy nem volt mellékelve a területi ellátás. Hosszú ideig, hónapokig nem tudták a kórházak, hogy melyek azok a területek, amelyeket valójában el kell látni, talán fél évig is tartott, amíg ezek végül is pontosan átvezetődtek. Ezt követte a gyó gyszergazdaságossági törvény, semmilyen egészségpolitikai cél nem valósult meg abban. Egyfajta furcsa gondolat, egy szakmai anyag látott napvilágot Lovasberényben, két gondolatot emelnék ki belőle. Azt mondták, hogy a kórházi ellátásból a betegek 41,5 szá zalékát az alap- és járóbetegellátás felé kell szorítani. Valóban szűkítették a kórházi kapacitást, valóban az alap- és a járóbetegellátás felé szorították a betegeket, de azt tudni kell, hogy az alap- és a járóbetegellátásban fejlesztés nem történt. Ma ga a főváros a fejlesztéshez hozzátett forrásokat, amelyeket önrészként szándékozott felhasználni, visszautalta, mert nem volt pályázat a járóbetegellátás fejlesztésére. Emlékezzünk a többbiztosítós, többpénztáras modell vitájára. Mindig többbiztosítós modellről beszéltünk, majd történt egy pillanat, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy ez kommunikációs szempontból nem tartható, és attól a pillanattól kezdve önök többpénztáras modellről beszéltek. Csak megjegyzem, hogy a több pénztárban a pénztártagok a tulaj donosai a rendszernek, ez nyilvánvalóan nem igaz a többbiztosítós modellben. Ez is egyértelműen igazolja, hogy nem többpénztáras, hanem többbiztosítós rendszerről van szó. Korábban egy sajtótájékoztatón beszéltünk azokról a számszerűsíthető károkról, ame lyeket ez a rendszer okozott, itt néhányat összefoglalnék. Közel 800 ezer ember szorult ki a vizitdíj, a napidíj és az emelkedő gyógyszerárak miatt az ellátásból. Ez semmilyen tekintetben nem lehetett a reform célja; sok százezren nem tudták kiváltani a gy ógyszereket az igen magasra emelkedett árak miatt. Éppen a most már miniszter, de akkor még az OEP főigazgatójának a beszámolóját hallvalátva tudjuk, hogy 50 milliárd forinttal nőtt a gyógyszerkassza bevétele, amelyből 20 milliárdot a gyógyszergyártók, 30 milliárdot a betegek fizettek ki; ez jelentős teher a betegek számára.
