Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 19 (147. szám) - A közraktározásról szóló 1996. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás - Az egészségbiztosítási pénztárakról szóló 2008. évi I. törvény felülvizsgálatáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP):
2580 számít, viszont máshol a kisembereket APEHhel és egyebekkel fenyegetik. Azt gondolom, ez nagyon nincsen rendjén, végképp nem egy jogállam, nem egy demokrácia szelleméhez tartozik. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (Harr ach Péter) : Ismét az írásban előre jelentkezett felszólalók következnek. Puskás Tivadaré a szó. DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Azzal kezdem felszólalásomat, hogy köszönöm az egészségügyben dolgozóknak, hogy ezt a két évet, a mi a káosz két éve volt, végigdolgozták. Köszönöm a betegeknek, hogy kiállták ezt a két évet. Kiállták azt a két évet, amikor a magyar egészségügyben olyan kiszámíthatatlan és megoldhatatlan káosz látszott, ami azóta sem csökkent, és azóta sem nagyon tiszt ult. Térjünk vissza ehhez a törvényhez. Mi a törvény címe? A 2008. évi I. törvény felülvizsgálata. Tisztelettel, ez nem a felülvizsgálata, hiszen úgy kezdődik, hogy visszavonja az egészségbiztosítási törvényt; az majd egy következő lépés. Javaslom, változt assák meg, hiszen ez nem felülvizsgálatról, ez visszavonásról szól - tisztán arról szól. Többen több ízben megjegyezték, hogy most az ellenzék úgymond diadalt ül. Óriási nagyok vagyunk, úgy látszik, ellenzékből sikerült az akaratunkat rákényszeríteni a más ik oldalra. (20.20) Pedig nem a mi akaratunkról van szó, hanem Magyarország lakóinak az akaratáról. (Taps a Fidesz padsoraiból.) Mi képviseltük, mi próbáltuk elmondani azt a hangot, amit hallottunk (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: A miniszter urat már ma gára hagyták.) ez alatt a két év alatt. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból. - Derültség.) Ha más nem történt, arra nyilvánvalóan emlékeznek, hogy e törvényhez - azt hiszem, páratlan dolog, de - egyetlenegy módosító indítványt nem adtunk be. Nem adtunk be, a zért, mert az alapjaival nem értettünk egyet. Úgy gondoltuk, és ma is úgy gondoljuk, a nemzeti kockázatközösség, a szolidaritás sérül ezzel. Több ízben - még voltak kormánypárti képviselők a teremben nagyobb számban - azt mondották, hogy ne a népszavazásró l beszéljünk. Nem arról beszélünk. A népszavazás fordulópont volt; fordulópont volt Magyarország életében, fordulópont volt az egészségügy rendszerében, az egészségügyi rendszer megbukott ezzel. Nemcsak a vizitdíj bukott meg, nemcsak a napidíj bukott meg; egyszerűen az történt, hogy az az egészségügyi irányvonal, ami akkor elindult - valamikor két évvel ezelőtt , teljes mértékben elutasítottá vált a magyar társadalom részéről. A magyar társadalom szakmai szervezetei, a betegek, az orvosok, senki nem fogadt a el azt, amit igyekeztek rákényszeríteni Magyarországra. Van egy nagy baj, Horváth képviselőtársam már emlegette. Ugye, ez egy nagy kísérlet volt, akár így is mondhatnánk, csak ez rendkívül sok pénzbe került, rendkívül sok pénzbe, rendkívül sok nyomorúság ba. A pénzt - ugye - ki lehet számolni, erre bizony vannak is számítások, és itt az előző felszólalások egyikében, néhány milliárdot - ha jól emlékszem, 5 milliárdot - említett a képviselő asszony a népszavazásra. Azt mondom, hogy körülbelül ennek a 2008. évi I. törvénynek a bevezetése, a 22 pénztár bejegyzésével olyan másfél milliárd forintba került az országnak, és még számos olyan veszteség van, amely pénzben nem kifejezhető. Emberéletben kifejezhető csak, abban kifejezhető, hogy nyomorúságos körülmények között dolgoztak, dolgoznak az egészségügy dolgozói. Ki fogja megtéríteni ezt a kárt? Az anyagi kár is jelentős, meg az erkölcsi kár is jelentős, a pszichés kár jelentős. Intézményrendszerek szűntek meg, vagy legalábbis intézményrendszerek működése vált n ehézzé. Vannak olyanok, amelyek egy tollvonással megszűntek. Szükség van rájuk. A funkcióra van szükség. Lehet, hogy errearraamarra az intézményre nincs szükség, de a funkcióra igenis szükség van.
