Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 19 (147. szám) - A közraktározásról szóló 1996. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás - Az egészségbiztosítási pénztárakról szóló 2008. évi I. törvény felülvizsgálatáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. PESTI IMRE (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP):
2575 szélsőjobbra, akkor átmegy szélsőbalra. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Azt kérem, hogy hűtsük vissza magunkat - ahogy miniszter úr mondta az expozéjában - normál üzemi hőmérsékletre, és valahogy itt 8 óra körül kezdjünk arról beszélni, hogy hogyan tovább. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Pesti Imréé a szó. DR. PESTI IMRE (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm, szeretném, ha valóban visszahűlne üzemi hőmérsékletr e az ügy, és azzal foglalkoznánk, ami valójában a téma. Kezemben tartom a napirendet: “Az egészségbiztosítási pénztárakról szóló 2008. évi I. törvény felülvizsgálatáról szóló törvényjavaslat”. Tehát nem arról van szó - mondom Vojnik Mária államtitkár asszo nynak , hogy hogyan tudunk a jövőben az egészségügyön segíteni, hogyan tudjuk majd a meglévő különbségeket fölszámolni, mert nem történt még előterjesztés. Az majd egy későbbi ülésen lesz. Most erről van szó, és kérem szépen, hogy maradjunk a tárgynál. Kö szönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Úgy látom, nincs több kétperces hozzászólásra jelentkező, ezért elkezdjük az írásban előre jelentkezett képviselők felszólalását. Perjési Klára képviselő asszonyé a szó. DR. PERJÉSI KLÁRA ( MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Jelenlévők! Csehák Judit már 20 évvel ezelőtt programot hirdetett a kórházcentrikus egészségügyi ellátás és a hálapénzrendszer megszüntetése miatt. Vajon miért nem változott azóta sem meg a magyar egészségügyi rendszernek e két legnagyobb fogyatékossága? Az egyik oka valószínűleg az, hogy az egészségügy a magyar társadalom legösszetettebb, legspeciálisabb alrendszere, ráadásul átlagban évenként új egészségügyi miniszter és új pénztári főigazgató állt a tárca élén. A Magyar Orvosi Kamara sem tudta átvenni a fejlett országok orvosi kamaráinak haladó hagyományait, ahogyan például azt a Gyógyszerész Kamara tette. Többnyire a partvonalról történik, történnek beszólások. A szakmai kollégiumok értékét - tisztelet a kivételnek - az érintettek pontosan ismerik, nem részletezem. Mindezek összességében azt eredményezték, hogy az egészségügy szereplői teljes atomizáltságban, elenyésző kontroll mellett, csapnivaló bérekkel működnek, élnek. Természetes, hogy egy ekkora és ennyire elhanyag olt rendszer csak soksok vitával és kompromisszummal alakítható át. Az is természetes, hogy ezt a vitát a klasszikus szabályok szerint legfeljebb konszolidált körülmények között lehet végigcsinálni. A körülmények azonban sem politikailag, sem az Európai U nió által megkövetelt államháztartási hiány csökkentése miatt nem voltak konszolidáltak. Az egészségügy átalakítását büntetlenül tovább húznihalasztani azonban nem lehetett, nem lehet! Bár még most is erről hallunk az ellenzék részéről. Visszatérve a törv ényre: hosszú és nagyon nehéz várandósság majd vajúdás után megszületett a 2008. évi I. törvény; az a törvény, amely reményt jelentett az egyre igazságtalanabb, egyre átláthatatlanabb és egyes területeken egyre virágzóbb hálapénzgyakorlatú rendszer átalak ítására. Igaz, hogy a törvény koraszülöttként látta meg a napvilágot, de életképesen. A köztársasági elnök úr sem találta alapvetően fogyatékosnak az újszülöttet. Az újszülött jelenleg még éppen inkubátorban van, de óriási a nyomás, hogy ki kell venni onna n, ami egyet jelent a halálával. Amennyiben ez így lesz, mementóként ott áll majd a fejfáján 51015 év múlva, hogy élt ennyi és ennyi napot. Ha valakinek bocsánatot kell kérnie, azoknak kell, akik által egyáltalán felmerülhetett az, hogy ennek a koraszülö ttnek nem jár az inkubátor.
