Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 19 (147. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - Tasó László (Fidesz) - a pénzügyminiszterhez - “Az élethez szerencse is kell, a túléléshez jóindulatra is szükség lenne. Miért akarják kivéreztetni az önkormányzatokat?” címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter:
2502 tudnak elbújni a páncélautókba, nem tudnak testőrök mögé bújni, és nem rendelkeznek médiapajzzsal sem. Ha valami az embereket hátrányosan érinti, akkor általában mi vis szük el a balhét, az önkormányzatok, de ha valamilyen beruházás megvalósul, akkor egyértelműen - legyen az hazai forrásból vagy uniós támogatásból - a kormány a saját maga fejére húzza a babérkoszorút. Nincs egyetlen jóindulatú lépés sem a rászoruló önkorm ányzatok irányába; úgy gondolom, az a cél, hogy bebizonyítsák, ez a rendszer nem életképes. Kérdezem a miniszter úrtól: ki rendeli meg és mi a célja a megszorításoknak? Kívánjae pótolni a kieső támogatásokat, forrásokat? Vane ilyen szándéka? Várom válasz át. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm. A képviselő úr interpellációjára Veres János pénzügyminiszter úr válaszol. Miniszter úr! DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ország gyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A mai napon több ilyen témában megfogalmazott interpelláció is elhangzik, így igyekszem ennek az első interpellációnak a válaszai között néhány olyan megjegyzést is tenni, ami általános érvényű, majd a későbbiekben is hivatko zható. Először is szeretném felidézni azt az ellenzéki pártok által előszeretettel és sokszor hangoztatott véleményt, miszerint az újraelosztás mértéke Magyarországon nagyon magas, ezért az állam működési kiadásait csökkenteni kell azért, hogy az adókat is csökkenteni lehessen. Ezt sokszor halljuk ellenzéki megszólalóktól itt a parlamentben is, szinte minden héten van olyan hozzászólás, amely kitér erre a problémára. Ebben a tézisben nyilvánvalóan sok igazság van, de az állam működési kiadásai nemcsak a köz ponti kormányzat működési kiadásaiból, hanem a helyi önkormányzatok kiadásaiból is állnak. Ha tehát a kiadások csökkentéséről szól az ellenzéki kezdeményezés, akkor ezt az önkormányzatok irányában is képviselni kell, és következetesen képviselni kell az el lenzéki politikusoknak is. A képviselő úr helyesen említette, hogy több mint 3000 önkormányzat van Magyarországon, és ennek megfelelően működési költségeket kell az államháztartásnak biztosítania. Szeretném önöket is és a nézőket is, hallgatókat is emlékez tetni arra, hogy a szocialistaszabad demokrata koalíció a ciklus elején kezdeményezte az önkormányzatok irreálisan magas számának csökkentését, részben a költségek csökkentése és a hatékonyság növelése érdekében, de akkor ezt a jobboldali ellenzék nem tám ogatta. Azóta is ez a kérdés felmerül, nem szokták támogatni, noha teljesen nyilvánvaló, hogy Magyarországnak az azóta bekövetkezett változásokat (Babák Mihály: Nem igaz!) , amelyek a ’90es önkormányzati rendszer létrehozása óta megtörténtek, le kellene kö vetnie. Ezt nyugati és tőlünk keletre lévő országok példái is igazolják az elmúlt évek tapasztalata alapján. Amit a képviselő úr szigorításnak nevez, az valójában több elemből áll össze. Ezek közül a legfontosabb az állami forrásokkal való takarékos gazdál kodás követelménye, amit a Számvevőszék is meg szokott állapítani jelentéseiben. (14.30) Nagyon fontosnak tartom, hogy azokat a kiskapukat folyamatosan bezárjuk, amelyek még ma is lehetővé teszik, hogy indokolatlanul vegyenek ki pénzt a költségvetésből. Vé gül pedig nyomatékosan hangsúlyozom, hogy a társulások létrejöttével az önkormányzatok valamivel kedvezőbb helyzetbe kerülnek, éljenek hát minél szélesebb körben ezzel a lehetőséggel. Az önhiki semmiképpen nem arra való, hogy például a feladatcsökkentésből természetszerűleg adódó, azzal arányosan csökkenő finanszírozást pótolja. A pedagógusóraszám változása az önkormányzat számára a finanszírozandó feladatok csökkentését jelenti, amelyet a képviselő úr teljesen alaptalanul mutat be forráselvonásként.
