Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 13 (145. szám) - Az esélyegyenlőség érvényesülésének közoktatásban történő előmozdítását szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár:
2341 ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Fájlalom, hogy ellenzéki képviselőtársaink többsége nem tudta megvárni a vita végét (Pettkó András: Itt ülünk!) , mert úgy lá tom, hogy itt ennek az egyébként nem nagyon rövid, viszont roppant hosszú vitának a végére lényegesen változott ennek a vitának a hangvétele, hiszen ahogy itt előrehaladtunk az időben, egyre inkább előtérbe kerültek a szakmai kérdések. Nem osztom Pettkó ké pviselő úr elkeseredettségét. (19.40) Én éppen azt láttam, hogy a vita vége felé bizony már az ellenzék kezdeti elutasító álláspontjától eljutottunk oda, hogy mármár a részletes vita precizitásával és részletgazdagságával tárgyaltunk egy sor kérdésről, am it én egyáltalán nem bánok, mert azt gondolom, ezek fontos ügyek. Tulajdonképpen néhány alapkérdésre hadd reagáljak. Az első kérdés az, hogy mi van benne és mi nincs benne a törvényben. Ezt sokfajta módon érintettük. Tudják, képviselőtársaim, ha az emberne k kalapács van a kezében, akkor hajlamos arra, hogy mindent szögnek nézzen. De hát az oktatás ügye is olyan, hogy sok mindent nem lehet bizony az oktatás területén (Ékes József közbeszól.) elintézni törvényhozással, bármennyire is egyébként itt parlamenti képviselőként van erre hajlamunk. Most arra törekedtünk, éppen azért, hogy azt a fajta aggályát eloszlassuk az ellenzéknek és a szakmának, hogy folyton piszkáljuk a törvényt, nem lehet tudni, hogy mi történik az iskolákban, csak a legszükségesebb jogszabál yi változásokat javasoljuk. Nem is tudtak az ellenzéki képviselőtársaink az egész vitában bizonyítékot találni arra, hogy ezek a törvénymódosítások milyen módon rendezik át az iskolák életét, az intézményeknek milyen többletterhet jelentenek. Ha valakinek itt vannak többletterhei, az bizony az Oktatási Hivatal, egyrészt a minisztérium, a szakmai munka, másrészt pedig az önkormányzatoknak kell szabályokhoz alkalmazkodnia, de erről majd később szólok pár szót. Néhány ügyről valóban nem lehetett ebben a törvén yben részletesen beszélni. Egyrészt nincs benne a teljes finanszírozási és fenntartási rendszer átalakítása. Ebben tulajdonképpen egyet kell értenem Velkey képviselő úrral, van itt egy csomó gond. Abban ugyan nem értünk egyet, hogy az önkormányzatok úgy mé rlegelnék az intézményfenntartást, hogy megérie nekik intézményt fenntartani vagy nem, merthogy az önkormányzatok is jól tudják, hogy azért vannak, hogy a kötelező feladataikat ellássák. Én azt tapasztalom, hogy az önkormányzatok jelentős része bizony vál lal többletterheket. Abban igaza van a képviselő úrnak, és tulajdonképpen nagyon hasonlóról beszélt Pánczél képviselő úr is a másik oldalról, hogy át kell gondolni, át kell tekinteni ezt a finanszírozási rendszert. Az ugyan nem igaz, akármelyik oldalról ha ngzik el, hogy forráskivonás történt a közoktatásból, éppen ellenkezőleg. A mai vitában is számos képviselőtársam bizonyította, hogy 2002 és 2005 között nagyon jelentős forrásbővülés történt, de miután a kiadások is nőttek, egyébként értelmes célokra nőtte k, és miután más oldalról az önkormányzatok jelentős része bizony nem lépte meg azokat a lépéseket, amelyeket ésszerűen és szakszerűen megléphetett volna, az önkormányzatoknak ma is nagy nehézséget okoz az intézményfenntartás. Itt érdemes néhány szót szóln i a kistelepülésekről szóló vitáról is. Én magam részt vettem az Élőlánc legutóbbi szakmai konferenciáján. Nagyon tanulságos volt, képviselőtársaim, merthogy ott is az hangzott el, hogy elsősorban a társulásban, az együttműködésben keressünk lehetőséget. É s az hangzott el, hogy hogyan lehet az eddigi mechanikus szempontok helyére inkább minőségi szempontokat bevezetni a finanszírozásba. Nem ma kell megoldanunk ezt a vitát, de a költségvetésnél nyitottak vagyunk arra, hogy áttekintsük a térségi finanszírozás t, a kistelepülési finanszírozást, annak érdekében, hogy valóban a gyerekek érdeke érvényesüljön. Merthogy az sem igaz, amit itt most néha a vitában hallottunk, hogy a kisiskola, a kistelepülésen működő iskola feltétlenül jobb a gyerekeknek, mint egy jobba n felszerelt nagyobb iskola, meg ennek az ellenkezője sem igaz. Valószínűleg arra kell megoldásokat találnunk, hogy a minőség biztosításával és a térségben közösen meghozott szakmai döntésekkel hogyan lehet a diákok érdekét szolgáló intézményrendszer fennt artását támogatni.
