Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 13 (145. szám) - Az esélyegyenlőség érvényesülésének közoktatásban történő előmozdítását szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - VELKEY GÁBOR (SZDSZ):
2333 délután ne legyen bent annak a szülőnek a gyermeke, aki otthon van gyesen vagy anyasági támogatáson vagy egyéb szociális ellátáson, mert ez mind többletforrást igényel az önkormányzattól. Azt gondolom tehát, hogy va n egy egyértelmű társadalmi folyamat, van egy jó irányú kezdeményezés, de ennek a jó irányú kezdeményezésnek a hatékonysága a meglévő társadalmi folyamatok miatt csak nagyon korlátozott lehet. A következő alapvető kérdés, amiről szintén sokan beszéltek elő ttem, a szegregáció kérdése. Azt is emlegették többen, hogy figyelembe kell venni azt a társadalmi környezetet, amelyben benne vagyunk. Nos, ki kell mondani, hogy ott, ahol szegregáció van, a szegregáció azért van, mert a társadalom szegregál. A társadalom tudatosan és szándékosan szegregál. 1990ben olyan közoktatási rendszert hoztunk létre Magyarországon, amely a lokális közösség felelősségi körébe helyezi a gyermekek iskoláztatását. Ez a közösség a képviselőtestületei útján választja az intézmény vezető jét, és működteti az intézményrendszert. Ha a lokális közösség szegregál, hogyan képzelhető vagy várható el, hogy az a politikai testület, amely létében a lokális közösségtől függ, nem fog szegregálni, vagy nem fogja támogatni azt a szegregációs folyamatot , amelyet ez a politikai testület az intézményrendszeren egyértelműen érvényesíteni akar? Van egy egyértelmű társadalmi folyamat, és azt gondoljuk, hogy ha a lokális közösségnek adjuk a jogot a döntésekhez, akkor ez megváltoztatható. De nem változtatható m eg, mert a lokális közösség érdekeltségi rendszere éppen ellentétes. Innentől kezdve visszakanyarodhatunk ahhoz a 1996os kísérlethez, amikor felmerült az az ötlet, hogy átrendezzük az állam és az önkormányzatok kompetenciájának a kérdését az iskolafenntar tás, működtetés és finanszírozás ügyében. A probléma ma azért még rosszabb, mert a rossz finanszírozás miatt a lokális közösség ellenérdekeltségét növeli az a mechanizmus, amely szegregál az intézményrendszer esetében, és amely a jó érdekérvényesítő szül őket automatikusan elviszi egy nagyobb város jobb iskolájába, ahol jobbak a fizikai és az infrastrukturális feltételek. Ebből adódóan a finanszírozási rendszer az amúgy is meglévő szegregációs folyamatokat éppen hogy erősíti, nem pedig gyengíti. Vagyis épp en ellentétes irányba haladunk, mint amilyen irányba kellene, és ez sem új keletű folyamat. Minél rosszabb a finanszírozási rendszer… - és aki a közoktatást részletesen ismeri, tudja, hogy 1994 óta folyamatosan kisebbnagyobb hullámzással romlás van, a kül önböző kormányok nem nagyon mutogathatnak e tekintetben egymásra, a pénzkivonás a közoktatás rendszeréből akkortól kezdve egyértelműen tetten érhető és meglévő folyamat. A törvényjavaslat szimpatikus, tisztességes kísérleteket tesz arra, hogy egyre jobb és jobb szabályokat találjon ki a szegregáció korlátozására, és minden ilyen javaslatra nagyon kreatívan válaszol azonnal a helyi társadalom a tekintetben, hogy hogyan kell kijátszani ezeket a szabályokat. Kijátszották a szomszéd iskola szabályát alapítványi val, intézményi összevonással, és sajnos ki fogják ezt a szabályt is játszani. Nem azért, mert a törvényalkotó nem elég kreatív, hogy jó szabályokat találjon ki, hanem egyszerűen azért, mert az érdekeltség, a társadalmi mozgások más irányban hatnak. Ezért nem nagyon hiszek abban, hogy ezzel a szigornöveléssel, ezzel a szabályozással, utánkövetéssel tartós eredményt tudunk elérni. Ha nem nyúlunk hozzá az érdekeltségi rendszerhez, ha nem változik meg az alaplogika, akkor igazi sikert e téren nem tudunk elérni . Illetve akkor, hogyha nem változik meg a társadalom szemlélete, mentalitása, és ha a lokális közösség, ahol a felelősség van, nem tesz le erről a gyakorlatról, amely egyértelműen a szegregáció irányába hat és azt erősíti. Továbbhaladva a törvényjavaslat pontjain, szeretném folytatni az óvodabölcsőde üggyel. A korai fejlesztés hangsúlyozásakor, azt gondolom, mindannyiunk számára egyértelműen nyilvánvaló, hogy ki kell mondani: ez egy nagyon jó kezdeményezés. Ez valódi előrelépés, de csak akkor lesz ennek i s sikere, ha lesznek ilyen intézmények. Akkor lesznek ilyen intézmények, ha a motiváció és a finanszírozás ezt segíteni fogja. Ha ez nem fog változni, nem lesznek ilyen intézmények, és akkor a szolgáltatás sem fog tudni bővülni.
