Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 13 (145. szám) - Az esélyegyenlőség érvényesülésének közoktatásban történő előmozdítását szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BÓKAY ENDRE (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
2320 A következő ilyen lépés az iskola. Mindenki jár iskolába, mert tankötelezettség van, de hogy ki melyik iskolába fog járni, az már nem mindegy, és itt nagyon komoly esélyegyenlőtlenségek alakulnak ki, olyanok, amelyeknek aztán később behozhatatlan hátrány az eredményük. A törvényjavaslat ezeknek a spontán módon létrejövő nagyon különböző iskoláknak, nagyon különböző színvonalú, ellátottságú, anyagi helyzetben l évő pedagógusokkal ellátott iskoláknak a közelítését tervezi, azt indítványozza, azt irányozza elő azzal, hogy a szegregáció megelőzésére vonatkozó új szabályt állapít meg. (18.00) Nem engedi, hogy az egyes iskolák beiskolázási körzetében túl nagy legyen a z eltérés a hátrányos helyzetű és a nem hátrányos helyzetű tanulók arányában, és kimondja azt, amivel kapcsolatban ellenzéki képviselőtársaim aggályt is megfogalmaztak, hogy tudniillik az Oktatási Hivatalnak módjában áll olyan helyen, ahol valamilyen okból a tanuló nem tud tanulói jogviszonyt létrehozni, ott létrehozhatja az iskola helyett a tanulói jogviszonyt. Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy itt önkormányzati, alkotmányossági problémát keresni fölösleges. A tanulói jogviszonyt ugyanis jog szerint nem az önkormányzat, hanem az iskola hozza létre. Következésképpen ez a törvényi hely nem az önkormányzatot korlátozza valamiben; legfeljebb ha az önkormányzat túl kívánja lépni a hatáskörét, és ki kívánja tiltani, mondjuk, egy kerület összes iskolájából a tanuló t, de itt nem az önkormányzat hatásköre van korlátozva, hanem az iskola hatásköre. Márpedig az iskola hatáskörét a törvény - nem ez a javaslat, maga a közoktatási törvény - nagyon sok ponton amúgy is korlátozza, és ez így is van jól. A következő ilyen elág azási pont az a bizonyos négy, hat- és nyolcosztályos gimnáziumi kérdés. Ezt Révész Máriusz képviselőtársam szokta minden lehető alkalommal fölemlegetni, és aligha nincs is valami igaza, hiszen az esélyegyenlőtlenségben ez is egy nagyon fontos állomás, ho gy tízéves korban lefölözik az iskolai tanulókat egyszer, aztán tizenkét éves korban még egyszer: a nyolcosztályos gimnázium, majd a hatosztályos gimnázium. Itt ugyan formailag tanulói teljesítmény szerint fölöznek le, de nagyon jól tudjuk, hogy tízéves, t izenkét éves korra a tanulói teljesítmény mögött nagyon gyakran hozott, illetőleg fölhalmozott hátrányok vagy előnyök húzódnak meg. Vagyis ez a jelenség tovább erősíti a szelekciót, tovább erősíti a különbségtételt, tovább nehezíti a hozott hátrányok leküz dését, fölzárkóztatását. A törvényjavaslat nem képvisel olyan radikális elképzelést, mint amilyet Révész képviselő úr szokott ilyenkor megfogalmazni, hogy egyszerűen meg kell tiltani a hat- és nyolcosztályos gimnáziumokat. Úgy gondoljuk, hogy ezt azért tal án nem kellene megtenni, de az mindenesetre tény, hogy a felvételi, a középiskolai felvételi vizsgák szabályozásával, azzal, hogy külön felvételi vizsgától - vagyis külön teljesítményméréstől, vagyis külön szociális, kulturális előny, illetve hátrány felmé résétől - az iskolát eltiltja a törvényjavaslat, azt gondolom, ez is előremutató. Aztán végül ott van a 14 éves korban megvalósuló legerőteljesebb szelekció: ki az, aki gimnáziumban tanul tovább, ki az, aki szakközépiskolában, és ki az, aki abban a szakisk olában tanul tovább, amely már eleve lemond az érettségiről, és az érettségivel együtt lemond tulajdonképpen minden olyan komolyan vehető képzési irányról, amely képzési irány a munkaerőpiaci kihívásokhoz való minimális mértékű rugalmas alkalmazkodást leh etővé teszi. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen a ponton is igyekszik a törvényjavaslat - ha nem is megszüntetni ezt az elágazást, mert ezt egyelőre nem tudjuk, de - közelíteni az esélyeket. Végül itt van a minőség kérdése, amely a legfontosabb talán ebben az egészben, a hátrányok fölhalmozódásának kialakulásában. A törvényjavaslat azzal a nem nagyon újszerű, bár tudományos pontossággal éppen csak a legutóbbi időkben igazolt felismeréssel számol, hogy az iskolai munka minőségének alfája és ómegája a pedagógus minősége, a pedagógus teljesítménye. Nincs igaza Pósán képviselő úrnak, és akkor sincs igaza, ha ezt a közkeletű tévedést még százszor el fogja mondani e Ház falai között. Az iskolai osztály- vagy csoportlétszámoknak messze
