Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 13 (145. szám) - Az esélyegyenlőség érvényesülésének közoktatásban történő előmozdítását szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BÓKAY ENDRE (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
2318 (17.50) Ezt a hullámzó gyereklétszám kialakulása miatt - a korábbi időszakban jó val nagyobb gyereklétszámnak biztosítottak intézményi feltételeket - nem tudták vállalni. De ennek a tartalmi megújítására most lehetőség van, és erre sort is fognak keríteni. S még egy dolgot: önök leírják azt, hogy mi minden betegsége van a jelenlegi okt atási rendszernek. Többékevésbé valóban látjuk mi magunk is, hogy ezekben a dolgokban részben igazuk van. Viszont nagyon érdekes volt Pokorni Zoltán úr megjegyzése, aki mindezen felsorolások után úgy zárta a mondandóját, hogy a jogszabály kevés - bár szer intünk egy jogállamban elég , erő kell, pénz kell és folyamatos munka. Az erőt nem nagyon értem. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, Bókay képviselő úr. Újabb kétperces: Pósán László képviselő úr. DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (F idesz) : Köszönöm elnök úr. Azt szeretném mondani a Bókay képviselő úr által csak 8500nak mondott pedagógus nevében, hogy nem szerencsés, ha ön így fogalmaz, lekicsinylő jelleggel. 8500 pedagógus az 8500 ember, és ez a kérdés ennyi embert és annak családjá t egyaránt érinti. Ezt kevésnek, lekicsinylőnek tekinteni szerintem nem méltó a képviselő úrhoz. A másik: az infrastrukturális fejlesztésekkel kapcsolatban hadd emlékeztessek arra, hogy az elmúlt esztendőkben is voltak olyan iskolák, amiket felújítottak cí mzett támogatásból vagy egyéb forrásokból, majd miután önök megváltoztatták az iskolafinanszírozások arányait, és az önkormányzati arány kényszerűségből jelentős mértékben megnőtt, az iskolafenntartók a felújított iskolákat voltak kénytelenek bezárni. Tehá t önmagában az infrastrukturális fejlesztés - akármilyen szomorú is ezt kimondani - semmilyen garanciát nem jelent egy iskola tartós megmaradására, mert sajnos életszerű példák ezt már korábbról ékesen cáfolják. Sajnálatos módon ez a helyzet. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Bókay Endre képviselő úrnak. BÓKAY ENDRE (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Kénytelen vagyok Pósán képviselő úr felvetésére reagálni. Képviselő úr, nézze vissza, legyen kedves, a jegyzőkönyvben, nem azt mondtam, hogy ez semmi, és nem is minősítettem, hanem azt mondtam, önök azt állítják, hogy több tízezer pedagógust bocsátottak el. Erre válaszoltam világosan, és szeretném, ha erre így figyelne, és ezt így jegyezné meg: közel 8600 pedagógusálláshely szűnt meg - nagyon lényeges, hogy álláshely , és az álláshely mögött nem volt mindig pedagógus. S a 8600 fő egy jelentős része nyugdíjba vonult. Magyarországon pedig ma eléggé elfogadott, hogy a nyugdíjba vonulást segítsük elő, és tényleg menjenek nyugdíjba az ok, akik nyugdíjjogosultak, hogy a fiatalok számára valamilyen módon álláshelyet biztosítsunk. Ez nem minősítés volt, és semmiféle örömöt nem érzek abban, hogy egyetlenegy embernek is megszűnt az álláshelye. Kérem, ezt szíveskedjék tudomásul venni. Elnök ú r, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Szabó Zoltán képviselő úr felszólalása következik, Magyar Szocialista Párt. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Há z! A mai vita eddigi folyamában egy örömteli tényt mindenesetre tudok regisztrálni, azt, hogy az alapkérdésekben, az alapvető célokban egyet tudunk érteni. Valamennyi megszólaló úgy vélte, hogy az esélyegyenlőtlenség mérséklése, netán
