Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 13 (145. szám) - Az esélyegyenlőség érvényesülésének közoktatásban történő előmozdítását szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - KORMOS DÉNES (MSZP):
2311 hároméves kortól fel kell venni az óvodába, és ehhez európai uniós forrásokból fejlesztési pályázat okat illesztettünk. Nem intézkedési terv kell, hanem óvodabővítés - mondta nem emlékszem, hogy melyik képviselőtársunk. Az intézkedési terv tartalmazza az óvodabővítést, arra lehet majd pályázni. A pedagógus legyen közfeladatot ellátó személy, olyan, mint a rendőr vagy a mentőorvos. 2004 óta benne van a törvényben, hogy az. Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát célszerű vitatkozni azon, amiben nem értünk egyet, de amiben egyetértünk, abban próbáljunk nem vitatkozni. Azt mondja Almássy képviselő úr, hogy erőltete tt integrációról van szó. Tisztelt Képviselő Úr! Minél felsőbb rétegét vesszük, minél jobban teljesítő rétegét vesszük a magyar diákoknak, annál rosszabbak nemzetközi összehasonlításban. A felső 50 százalék még átlagos, a felső 20 százalék már jóval az átl ag alatt van, a felső 5 százalék pedig egyszerűen katasztrofális. Tehát nem arról van szó, hogy az integráció árt a teljesítménynek, hanem fordítva (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , a szegregáció az, ami árt a legfelsőbbek telje sítményének is. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) (17.20) ELNÖK (dr. Áder János) : Most az írásban előre jelentkezett képviselők következnek, 15 perces időkeret áll rendelkezésükre. Kormos Dénes képviselő urat illeti elsőként a szó , az MSZPfrakcióból; utána Pósán László képviselő úr következik, a Fideszből. KORMOS DÉNES (MSZP) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy ilyen vitánál talán célszerű azzal kezdeni, mert akkor barátságosabb lesz a hangvétel, hogy mi az, ami ben egyetértünk. Én Pokorni képviselő úr diagnózisával egyetértek. Ő nagyon sok olyan problémát sorolt fel, amit úgy vél és úgy gondol, hogy a magyar közoktatásnak gondja és problémája, és foglalkozni kell vele. Feltehetően ez még abban az időszakban zajlo tt, amikor a televíziós közvetítés is működött, és megelőlegezem a bizalmat képviselőtársamnak, nagyon kevés pedagógus lehetett, aki ezt a közvetítést nézte, aki ezzel a diagnózissal ne értett volna egyet. Én is közéjük tartozom, egyetértek. De hát ezen tú lmenően valóban egy vita hatékonyságához nagymértékben hozzájárul az ahhoz kapcsolódó előterjesztés áttanulmányozása. Ha még erre is marad energia, és megpróbáljuk ezt a felvetést úgy továbbvinni, hogy valóban van itt egy probléma, és majd mondok egykettő t konkrétan, akkor ez a törvényjavaslat, illetve a már meglévő szabályozások milyen területen jelentenek erre megoldást, milyen helyen van hiányérzet, és mi az, amiben mi szeretnénk hozzátenni itt és ott és amott ahhoz, hogy ez valóban működőképes legyen. Megnyugtatásul közlöm a magunk részére, hogy lehetett látni ilyen jeleket és megközelítéseket is, tehát, képviselőtársaim, a helyzet nem annyira tragikus, próbáljuk az egészet optimistán nézni. Néhány konkrét példa. Gond és problémae a magyar közoktatásba n, hogy egyre növekszik azoknak a gyerekeknek az aránya, akik az iskolába kerüléskor jelentős mentális korkülönbséggel, fejlettségi különbséggel bírnak, ez szélső értékben négyöt, akár hat év is lehet? Létező probléma ez vagy sem? Mindenki megállapította, hogy létező probléma. Csökken vagy növekszik azoknak a gyerekeknek az aránya, akik ebbe a körbe sorolhatók? Úgy látom, abban sincs köztünk vita, hogy igen, növekszik. Aki a szakiskolák problémájáról, későbbi problémákról, lemorzsolódásról, képezhetetlensé gről és egyebekről beszél, ennek a problémáit érinti, az biztosan tudja, hogy ha mondjuk, egy részképességzavart időben nem ismernek fel, nem kezelnek, az a későbbiekben borítékolja a lemaradást. És ez a fajta konfliktus, amikor nem sikerül a normál iskola i közegben egy
