Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 13 (145. szám) - Az esélyegyenlőség érvényesülésének közoktatásban történő előmozdítását szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. HOFFMANN RÓZSA, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
2300 DR. HOFFMANN RÓZSA , a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett törvényjavaslat címe az esélyegyenlőség érvé nyesülésére irányítja a figyelmünket, de voltaképpen a közoktatási törvény és kisebb részben a gyermek- és ifjúságvédelmi törvény módosításáról van benne szó. A parlamentnek igazi ünnepnapjai volnának azok, amelyeken közoktatási törvényt tárgyal, hiszen a közoktatási törvény legfontosabb értékünkről, legdrágább kincsünkről, a gyermekről és mindannyiunk közös ügyéről, a jövőnkről szól. Ünnepnap volna, mondom, akkor, ha a kormányzati gyakorlat nem koptatta volna el ennek a jövőépítésnek a fényét azáltal, hogy úgyszólván permanensen minden évben, félévente a közoktatási törvény módosítását kell tárgyalnunk, ezt terjesztik be a parlament elé. 1993ban született meg a máig hatályos közoktatási törvény. Mit gondolnak, hány módosítást ért meg az eltelt tizenöt év a latt? Itt van a lista: huszonhatot. Ez a mostani a huszonhetedik módosítása. S ebből a 26 módosításból 14 a MedgyessyGyurcsánykormány ideje alatt készült, ez most a tizenötödik. Ez azért baj - többen említették ezt kisebbségi véleményt elmondó bizottsági képviselők is , mert alapvetően sérül a kiszámíthatóság, a jogbiztonság, a bizonyosság értéke. Egy olyan rendszerben dolgozik ma már a közoktatás minden szereplője, ahol nem lehet hosszú távra tervezni az állandó törvénymódosítások miatt. Ezért tehát ele ve elzárkózik az ember egy olyan törvénymódosítás támogatásától, amely megint ezt a bizonytalanságot, ezt a változást hordozza. A közoktatásban nagyon kényes egyensúlyt kellene tartani - mint az életünk minden területén - az állandóság és a változás között , hogy ne maradjunk le, de ugyanakkor a bizonyosságot, a határozottságot, a kiszámíthatóságot is szolgálhassuk. Köztudott, hogy a kormány elkészítette az “Új tudás” programját, amelyben kétségtelenül vannak előremutató, támogatandó elemek. Ez még önmagában talán indokolná is, hogy egy törvénymódosítást tárgyaljon ismét a parlament. A probléma viszont az, hogy ebben a törvénymódosításban nagyon sok olyan elem van, amely nem következik szervesen az “Új tudás” programból. Ezért tehát megint azzal szembesültünk , hogy megragadta a kormány az alkalmat, hogy van egy program, amit elkészített - kérdés, hogy miért most készítette el, hiszen, mint hallottuk és tudjuk, hat éve kormányoz ez a kormány, ha változó összetételben is , de mégis van egy jó program, megvan a szándék, hogy ebből törvényt alkossanak; nem érthető azonban, miért kell ebbe a törvénymódosításba behozni egyéb olyan, nem kellőképpen kimunkált, végiggondolatlan elemeket, amelyek az előzőekből hallhatóan vita tárgyát képezik. Ráadásul az “Új tudás” prog ramban szereplő néhány elgondolás nem is jelenik még meg itt a törvénymódosításban, de nem is jelenhet meg, hiszen a kimunkálása még nincs abban a fázisban. (16.30) Ez tehát a Kereszténydemokrata Néppárt legalapvetőbb kifogása a beterjesztett törvénnyel ka pcsolatban, és így értelmezzük azt, amit néhányan talán nyelvileg nem a legszerencsésebb módon kapkodásnak vagy össze nem függő törvényeknek jeleztek. Három témáról szeretnék beszélni most, az általános vita keretében, mind a hármat érinti a beterjesztett törvény. A törvény címe tehát az esélyegyenlőség és az esélyegyenlőség érvényesülése. Ezt a szót is nagyon elkoptattuk, rengeteget használja a beterjesztő, és használjuk a közbeszédben is, anélkül, hogy értelmeznénk, hogy mit is értünk alatta. Azte, hogy minden egyes gyermeknek, minden egyes embernek megvan az esélye, a lehetősége arra, hogy az adottságainak, képességeinek leginkább megfelelő képzésen menjen keresztül. Meglátásunk szerint ezt kellene hogy jelentse az esélyegyenlőség. Megjegyzem, a közoktat ási törvény is valahogy ilyen értelemben definiálja, hiszen a törvény ki is mondja egyik helyén, hogy igen, minden gyereknek erre megvan a lehetősége. A beterjesztett törvényjavaslat mintha nem így értelmezné az esélyegyenlőséget, mert teljes mértékben kih agyja belőle azoknak a gyerekeknek a lehetőségeit, akik nem sorolhatók egyik véglethez sem; szó sincs benne a tehetséges gyerekek, a kiemelten tehetségesek esélyeinek a
