Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 13 (145. szám) - Demendi László (MSZP) - a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez - “Hogyan viszonyulnak a gazdálkodók a nemzeti agrárkár-enyhítési rendszerhez?” címmel - ELNÖK (Harrach Péter): - GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár:
2273 olyanok, akiknek a gazdaságában a tavaszi fagyok komoly károkat okoztak. Ennek következtében csupán egy relatíve alacsony összeget lehetett végül a károsultak között visszaosztani, még a befizetések többszörösét, mintegy tizenegyszeresét meghaladó kormányzati hozzájárulás mellett is. Az e lőző év során a kárenyhítési rendszerhez és a 2007. évi tavaszi fagykárokhoz kapcsolódóan az agrárkormányzat további segítséget biztosított a természeti csapások elszenvedőinek. 2007 októberében megkezdődött a károk kompenzációja, két miniszteri rendelet a lapján a tavaszi fagy okozta veszteségek enyhítését célzó program keretében több mint 8 ezer termelő részesült úgynevezett de minimis támogatásban, 820 millió forint értékben. Ezen túlmenően a támogatások révén a termelőket ért veszteségek kompenzálása cél jából további, összesen 7 milliárd forint került kifizetésre. A 2007. évi tapasztalatok alapján szinte csak azok fizetik a termelői hozzájárulást, akiknek kára keletkezett. Sajnálatos módon ugyanis a termelők nincsenek tisztában a rendszer alapelvével, mis zerint ha sokan járulnának hozzá a befizetéseikkel az alaphoz, úgy az állami kiegészítéssel együtt a korlátozott káreseményeket jóval nagyobb, akár teljes mértékben is meg lehetne téríteni. Ezzel szemben a termelői kör egy jelentős része kizárólag akkor kí ván csatlakozni a rendszerhez, ha már megtörtént az elemi csapás. Kérdezem államtitkár urat, mit tud tenni a tárca annak érdekében, hogy ez a helyzet megváltozzon. ELNÖK (Harrach Péter) : Gőgös Zoltán államtitkár úré a szó. GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi é s vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Elég pontosan értékelte a másfél évvel ezelőtt elfogadott kárenyhítési törvény utójátékát. A következőt szeretném ezzel kapcsolatban mondani. Az a szomorú helyzet, hogy nálunk az a divat, hogy mindig csak mással történhet probléma, tehát ha nekem gondoskodni kell magamról, akkor az általában nem szokott sikerülni. Ez itt tipikusan látszik. A termelők 1,8 százaléka csatlakozott ehhez a rendszerhez úg y, hogy jó része csak akkor, amikor már kár érte. Miután nekiment a fának, köthetett cascót az autójára - nagyjából ez volt a történet. Most nem sokat változott a helyzet. A legszomorúbb az, hogy még azok közül is, akik tavaly komoly kárenyhítésben részesü ltek, mert a tizenegyszeres állami hozzájárulással eljutottunk nagyjából 4050 százalékos kármérséklésig, sokan kiléptek a rendszerből. Erre mondják azt, hogy ehhez azért pofa kell. Na mindegy, ebbe nem akarok különösebben belebonyolódni. De szeretném jele zni, mert május 15éig van a határidő, hogy még lehet aszály ebben az évben is. Ezzel most senki nem akar foglalkozni, mindenki csak a gyönyörű határt látja, pedig probléma lehet, ha két héten belül nem lesz eső. Ezt inkább csak a gazdák figyelmébe ajánlom . A másik, hogy miután az Európai Unióban sok ilyen probléma van, és sok elemi kár meg egyéb, eldöntötte a Bizottság, hogy elkezdi egy európai szintű kárenyhítési alap létrehozását. Ennek nagy valószínűséggel az lesz a forrása, hogy vagy a fejlesztési forr ások egy bizonyos részét fogják erre a célra visszatartani, ezek általában maradványpénzek szoktak lenni, vagy pedig a kifizetéseket eleve ahhoz kötik, hogy a termelő egy ilyen rendszer részese legyen. Mi is ezen gondolkodunk, de ezt csak európai uniós egy eztetés után lehet megtenni. Már az SPS kapcsán gondolkodunk ezen, sőt a törvény utal is rá, hogy egy kvázi kötelező kárenyhítési alapot csináljunk, ami azt jelentené, hogy visszatartjuk valamilyen részét a területalapú támogatásnak. Szerintem csak ez hozh at megoldást, semmi más. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
