Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 13 (145. szám) - Dr. Lanczendorfer Erzsébet (KDNP) a pénzügyminiszterhez - “Jár-e munkabér annak, akinek munkaszerződése ugyan van, de ténylegesen munkát nem végez?” címmel - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP):
2251 fiatalok számára is lehetőséget biztosított volna egyfajta felajánlásra. Mi a továbbiakban is ezt a megoldást, az adófizetők személyes döntési lehetőségének növelését látjuk az optimális megoldásnak, és úgy látjuk, hogy a kormánynak nincs ilyen jellegű szándéka ilyen típusú változtatásra. ELNÖK (Harrach Péter) : Elfogadja a vál aszt, képviselő úr? GUSZTOS PÉTER (SZDSZ) : Mindezekből következően a választ elfogadni nem tudom. (Taps az SZDSZ padsoraiból.) ELNÖK (Harrach Péter) : Tehát a képviselő úr nem fogadta el a miniszteri választ. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadjae a zt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Az Országgyűlés 187 igen szavazattal, 172 nem szavazat ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta a választ. (Derültség az MSZP soraiban. - Puch László: KDNPsek, hogyan mertetek í gy szavazni? - Zaj a teremben.) Dr. Lanczendorfer Erzsébet (KDNP) a pénzügyminiszterhez - “Járe munkabér annak, akinek munkaszerződése ugyan van, de ténylegesen munkát nem végez?” címmel ELNÖK (Harrach Péter) : Lanczendorf er Erzsébet, a KDNP képviselője, interpellációt nyújtott be a pénzügyminiszterhez: (Zaj. - Az elnök csenget.) “Járe munkabér annak, akinek munkaszerződése ugyan van, de ténylegesen munkát nem végez?” címmel. (Zaj.) Megvárjuk, amíg megfelelő csend lesz a t eremben. A képviselő asszonyé a szó. DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kereszténydemokraták számára mindig is prioritás volt az emberi veleszületett jogok összességéne k, az úgynevezett természetjognak az érvényesítése, mert nélküle nem biztosítható az emberi méltóság. Nem méltó az emberhez például a nyomor. Természetjog a tisztes szegénysé g, amely mindenkit megillet, amely felesleggel ugyan nem bír, de a szükségest nem nélkülözi. Szomorú, hogy a tisztes szegénység luxusával már nem dicsekedhet a magyarok egyharmada: létminimum alatt él, azaz vegetál. Szívszorító adat, hogy 800 ezer gyermek is létminimum alatt él, közülük félmillió mélyszegénységben. Kimondhatjuk, hogy Magyarországon súlyos szociális válság van. Ugyanakkor ön, miniszter úr, egy kétszer elfogadott törvény kihirdetését követően, a teljes bizonytalanság ellenére a 22 egészségbiz tosítási pénztár élére kinevezte a vezetőket két évre, információink szerint nettó 300 ezer forintos javadalmazással. Most már a napnál is világosabb: az országvilág előtt név szerinti szavazással elfogadott pénztártörvény úgy rossz, ahogy van. Ezt ön is tudta, amikor ezeket az embereket kinevezte új posztjukra. Interpellációm beadásának másnapján jelezte az egészségügyi miniszter, hogy vissza kell vonni a többpénztáras törvényt; azóta be is nyújtotta a parlamentnek. A kinevezett 22 pénztárvezető effektív munkát eddig sem végzett, jószerivel a munkavégzésük helye sem volt biztosított. Egyszerűbben és pestiesen szólva: voltak, de minek? A törvény visszavonásával az interpellációmban benyújtott, egy évre számított 22 intézményvezetői javadalmazás arányos rész e lett ablakon kidobott pénz.
