Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 29 (142. szám) - Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - FONT SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2047 olvasgatni, viszont a fenyegetettséget ez a törvény megadja arra, hogy bármikor megbüntethessék ezeket a szerencsétleneket is. Ugyanakkor a nagy multinacionális áruházláncok kimaradtak a korábbi fenyeg etettségből, pedig a szerepük elég jelentős volt az élelmiszerbotrányokban. S itt eljutunk ahhoz a kérdéskörhöz, hogy mi a szerepe a mezőgazdaságnak. Véleményünk szerint, ezt többször is kifejtettük, alapvetően természetesen élelmiszert termel, de mi ennél sokkal több szerepet szánunk a mezőgazdaságnak. Ez olyan gazdasági egység, amely vidéken hozzájárul a munkahelyteremtéshez és a foglalkoztatáson keresztül az életszínvonalemeléshez. Ezenkívül olyan élelmiszerbiztonsági kérdés is, amellyel helyben sokkal könnyebb foglalkozni, mint a több ezer kilométeren át utaztatott élelmiszerrel. Mondom ezt azért, mert sokszor elmondták, a FideszMagyar Polgári Szövetség mindig csak azt mondja, hogy ez meg ez nem jó. Amikor tavaly elkészült az Erős Magyarország program , pontosan leírtuk, hogy véleményünk szerint milyen fontos szerepe van a helybeni élelmiszertermelésnek. Idézek belőle: “A Fidesz az uniós szabályozással és gyakorlattal egyezően a helyi, regionális termelésre, értékesítésre, valamint a kistermelői élelmi szerelőállításra úgy tekint, mint ami a vidéki lét és a biztonságos élelmiszerellátás alapja.” Miért gondoljuk ezt? Azért, mert amikor több ezer kilométeren keresztül utaztatják az árut, akkor hihetetlen mennyiségű fosszilis energiát, üzemanyagot pazarol nak el. Másrészt pedig ezeket az élelmiszereket több hétre, több hónapra fel kell készíteni, hogy emberi fogyasztásra még alkalmasak legyenek. Hogy készítik fel? Speciális hőtechnológiai, vegyészeti és adalékanyagos eljárásokkal, különleges csomagolóanyago kkal. Olyan felesleges technológiát alkalmaznak, amely egyes esetekben kimutathatóan káros az emberi szervezetre. Ezzel szemben teljesen más a logikája a kisterületű értékesítésnek. Mint már sokszor említettem, az 1996os corki egyezmény alapján az Unió me gengedi a kisterületű értékesítést, kivonja a HACCPrendszerből ezeket a termékeket, és lokálisan engedi, hogy működjön a családi gazdálkodás, az erre alapult helyi élelmiszertermelés és az erre alapozott helyi fogyasztói kör kiépítése, mentesítve mindazo któl a kellemetlen folyamatoktól, amit a több ezer kilométeren keresztül hurcibált élelmiszer mellett tapasztalhatunk. Véleményünk szerint ez a tervezet egyelőre nem ad választ ezekre a súlyos kérdésekre. Továbbra sem látjuk, hogy az önálló működési feltét elét megteremtené az ellenőrző szervezeteknek. Ismét idézek az Erős Magyarország programunkból. “A jelenlegi átláthatatlan agrárközigazgatás helyett a szakmai és működési sajátosságaikban együvé tartozó élelmiszerbiztonsággal, állategészségüggyel, az eze kből eredő közegészségügyi kérdésekkel kapcsolatos feladatok végrehajtását egy önálló országos hivatalba, a gazdálkodással és a támogatásokkal kapcsolatos feladatokat egy másik, a sajátosságuknak megfelelő hivatalba kellene összevonni. E hivataloknak önáll ó költségvetést, a feladatelvégzéshez szükséges autonóm működést biztosítunk.” Teljesen szembemegy azzal az elképzelésünkkel a most benyújtott törvénytervezet, hogy az MGSZHra alapulva, a CIX., szerintünk nagyon káros törvé nnyel megalapozott hivatali rendszer felépítésével belegyömöszöli ebbe a nagy rendszerbe az élelmiszerbiztonsági szervezeteket, átláthatatlanná teszi, a hatáskörök nem tisztázottak, féltékenységi szerepkörök alakulnak ki az egyes hivatali ágazatok között. Ezt a rendszert véleményünk szerint csak akkor lehet feloldani, ha alapjaiban új struktúrát alakítunk ki. Amint az előbb idéztem, a hivatali sajátosságukban azonos rendszereket kellene egy csoportba tenni, és két nagy rendszer, két nagy hivatal létrehozás ával lehetne ezt a problémát kezelni. Az egyik a gazdálkodáshoz, a másik pedig az élelmiszerbiztonsághoz tartozna. Ezeknek a hivataloknak viszont az önálló költségvetésük elengedhetetlen. Az nem lehetséges, hogy a minisztérium egyik során adunk költségvet ési felhatalmazást az MGSZHnak, és azon belül a rengeteg hivatal egymást féltékenykedve nézi, hogy ki miért kapott pénzt, és meddig terjeszkedhet a hatásköre, mire van pénze, ellenőrizhete, bevizsgálhate laboratóriumban, vane elég költségvetési fedezet e, kaphate a miniszter úr engedélyével... - s a többi. Sajnálatos módon egy folyamatos szabad döntési jogkört korlátozó rendszert hoztunk létre a minisztérium elképzelése alapján.
