Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 29 (142. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár:
1984 Az Európai Unió legnagyobb agrártermelőjeként elsősorban Franciaország szorgalmazza a termelés növelését, de mások is osztják ezt a véleményt. Április 14én, a mezőgazdasági miniszterek találkozóján megfogalmazódott, hogy az Uniónak növelnie kell a mezőgazdasági termelést a drasztikus áremelkedés és élelmiszerhiány miatt. Kérdezem tehát: mi a magyar álláspont és szándék ezzel kapcsolatban? Látjae a tárc a szükségét vagy lehetőségét a termelésbővítésnek, vagy folytatódik az évek óta tartó csökkenő tendencia? Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF és a Fidesz padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : A kormány nevében Gőgös Zoltán államtitkár úr kíván válaszolni az elhangzottakra. GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ma lesz jó húsz percünk beszélgetni erről a dologról, mert Jakab Istvánnak is - gondolom - hasonló felvetései lesznek. A képviselő úr alapvetően pontosan elemezte a világban zajló folyamatokat, és köszönöm a korrektségét, mert nem mondta, hogy a határokon ezt meg lehet állítani. Tehát itt más módszereket és más technikákat kell alkalmazni, és nem mondhatjuk, hogy ezt majd Magyarországon alapvetően adófizetői pénzekből rendezzük, hogy ne legyenek tovább élelmiszeráremelkedések. Ezt már valamikori kormányok próbálták, csakhogy ez nem igazán sikerül egy ilyen folyamatban. Hogy a gazdák nem igazá n haszonélvezői ennek a történetnek, azt is elfogadom, és elég pontosan fogalmazott. Ennek Magyarországon az egyik legnagyobb baja az, hogy a termékpálya összetétele és szerkezete nem igazán szerencsésen alakult. Az, hogy a ’90es évek elején a magyar feld olgozóipar nem a termelőkhöz, hanem - úgymond - termeléstől független rendszerekhez került, már eleve kódolt egy olyan problémát, hogy nyilván az ott képződő nyereség egy része nem tud visszaosztódni, ami a nagy európai országokban nem így van. Tehát Holla ndiában, Dániában ez nem így van. Ezért folytatni akarjuk azt a technikát, azt a módszert, amit elkezdtünk alapvetően a tejágazatban, a borágazatban - Izsák, a Parmalat kapcsán, de volt a baromfiágazatban is , hogy ahol nehéz helyzetbe kerülő feldolgozóüz em van, de úgy látjuk, hogy működőképes, ott mindenképpen termelői továbbműködtetést szorgalmazunk, és ehhez megfelelő állami támogatásos hitelkonstrukciókat is szeretnénk alkalmazni. Erre lesz példa a következő időszakokban is, várhatóan a sertéságazatban is. A másik az, hogy van egy óriási verseny. Azért is ellentmondásos a történet, mert miközben azért valóban igaz, hogy nem olyan mértékben nőttek, mondjuk, a húsárak, mint a gabonaárak, ennek az az oka, hogy igen intenzív tenyészállatkivágási folyamat i ndult meg egész Európában, ez most fog lecsengeni. Tehát várhatóan a termelői árakban is vissza kell hogy jelentkezzen ez a történet, ugyanis eddig például a húsfélékben kínálat volt a piacon. Ha a képviselő úr megnézi az árak alakulását, például a húsárak messze nem mentek olyan szinten feljebb, mint például a gabona és a tej ára, ahol hirtelenebben, gyorsabban lett hiány a világpiacon. Itt a tenyészállatkivágás egyfajta felesleget is generál rövid távon - nyilván néhány hónapig vagy egy fél évig - a piac on. Ez volt az a dolog, hogy miközben igenigen megnőttek az energia- és takarmányárak, például a sertésfelvásárlási árak nemhogy nőttek volna, hanem éppen csökkentek. De ennek az volt az oka, hogy egész Európában kivágási folyamat indult el. Ennek a végén járunk, ez látszik most már, Németországban is kezd lecsengeni a folyamat. Ha azt mondom, hogy 300 millió sertés van például Európában, és ebből nálunk van 3,54, akkor jól látszik, hogy nem igazán mi vagyunk a meghatározói ennek a történetnek. De továbbr a is azt gondolom, és majd nyilván itt a másik felvetés kapcsán is lesz erről módom beszélni, hogy az ágazatnak egy esélye van arra, hogy ne a termelők legyenek ennek az ügynek az elszenvedői, és lehetőleg próbáljuk azért normális szinten tartani a drágulá st, hogyha energiatakarékosabban, kevesebb takarmánnyal tartjuk például az állatainkat. Ennek egyetlen
