Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 29 (142. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - SIMON GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár:
1981 kisebbségbe, a roma kisebbségbe Magyaro rszágon, azért, hogy az egyetem, a szakközépiskola, a szakmunkásiskolák kellő súllyal és kellő mértékben legyenek elvégezve. Ezáltal természetszerű, hogy az elsődleges munkaerőpiacra sokkal rugalmasabban tudnak eljutni, mint amit most láthatunk és tapaszta lhatunk. Ezért fontosnak tartom egy hosszú távú cselekvési terv megjelenítését akár a “Roma integrációs évtized” programban a foglalkoztatást, akár ebben a “Munka, tudás, tulajdon” programban, mert mind a kettő hosszú és középtávú lehetősé geket biztosít az oktatáson keresztül. És hogyha az oktatást már úgy látjuk, hogy kezd elindulni és kezd rendeződni, akkor hozzá kell nyúlnunk ahhoz, ami egyébként égetően nagy probléma: a munka. És komolyan gondolom azt a címet, amit adtam, hogy a szakkép zésen keresztül lehet igazán jól a munkához eljutni, mégpedig azért, mert az elmúlt időszakban nagyon sokszor láthattuk azt, hogy a képzések nem egy olyan EUkonform szakmát biztosítottak nemcsak a romák számára, hanem általában a célcsoportnak, amellyel i gazán nem tudtak elhelyezkedni, sőt ellenkezőleg, ugyanúgy újabb képzéseket kellett bevállalniuk annak érdekében, hogy esetlegesen valamilyen költségtérítésben részesüljenek. Ezért gondolom azt, hogy ha most ez a program megvalósul, akkor az esélyegyenlősé g olyan szempontjait is figyelembe veszi, amely benne van a programban, hogy olyan szakmákat biztosít a roma lakosságnak és a halmozottan hátrányos helyzetű lakosságnak a 33 és a 14 kistérségben, amely mindenképpen megadja azt a lehetőséget, hogy az elsődl eges foglalkoztatásban ott tudnak lenni, és messzemenőkig tudnak elhelyezkedni. Mire gondolok? NyugatDunántúlon működik egy koncepció a regionális munkaügyi központ és a regionális átképző központ együttműködésével és a kisebbségi önkormányzatok és a cigá ny civil szervezetek bevonásával. Egy közös együttműködés indult el annak érdekében, hogy olyan képző, átképző központok alakuljanak ki, amelyek többnyire romák segítségével tudják azokat a szakmákat feltérképezni, amelyben a munkaadók, a munkavállalók egy ségesen meg tudnak jelenni. Ezért tartom fontosnak azt, hogy ebben a régióban elindult ez a jelenség, mert most már azt lehet mondani, hogy közel száz főt juttattunk ebben az egy évben szakmához a NyugatDunántúlon, és ebből a százból mintegy 7080nak tud unk munkát is biztosítani csupáncsak azért, mert nemcsak odáig tartott az út, hogy a szakma megszerzése a fontos, hanem ezen felül is a munkaadókkal is folytattunk olyan tárgyalásokat, amelyek azt eredményezték, hogy ha a szakmunkásvizsgát leteszik, akkor abban az esetben nagyon szívesen foglalkoztatnak különböző csoportokat, különböző személyeket ebben a struktúrában. Tehát én azt gondolom, mindenképpen fontos megjeleníteni azt, hogy a szakma megszerzése fontos prioritás lehet ahhoz, hogy eljussunk a munka helyekhez, és az elsődleges munkaerőpiacon tudjunk helyt állni. Természetesen, amikor a tudásról van szó és a munkáról, akkor mellette a tulajdon is ugyanolyan fontos, és ezt említettem már. Azért tartom fontosnak, mert enélkül viszont nagyon nehéz predesz tinálni egy kisebbséget arra, hogy igazán jól és hatékonyan viselkedjen az oktatásban vagy a foglalkoztatásban, hogyha tulajdoni hányadrészében ő nem érzi otthon magát, ezért nagyon fontosnak tartjuk tehát a “Munka, tudás, tulajdon” program elindítását, és ezért kérem a parlamentet, hogy amikor kell, akkor nagymértékben szavazzák meg és támogassák ezt a programot, amely a kormány programja. Köszönöm szépen a tisztelt figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : A kormány nevében, ha jól látom a készülődést, Simon Gábor államtitkár úr kíván válaszolni. SIMON GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Egy olyan társadalmi problémá t vetett föl hozzászólásában, amely nap mint nap arra késztet bennünket kormánytagként is vagy akár a parlamentben ülő képviselőként, hogy ezzel érdemben foglalkozzunk,
