Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 15 (138. szám) - A Nemzeti Kulturális Alapról szóló 1993. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - PETTKÓ ANDRÁS (MDF):
1699 érthetetlen abban a helyzetben, amikor a szektor euróban mért növekedési rátája tavaly az egyik legkisebb volt az Európai Unióban. Az iparág a nehéz helyzetben levő magyar gazdaság egyik kitörési po ntja, a növekedés motorja lehetne. Ehhez azonban nem a már most is túlzott terhek növelésére, hanem - egyebek mellett - átgondolt, célzott támogatásokra és dinamizáló hatású adórendszerre volna szükség. A kábelszolgáltatók is tiltakoznak, ők ráadásul a dig itális tévészolgáltatásra kivetni tervezett giccsadó ellen is. A Magyar Kábelkommunikációs Szövetség és a Magyar Kábeltelevíziós és Hírközlési Szövetség közleménye szerint a parlament költségvetési bizottsága, majd kulturális bizottsága előzetes szakmai eg yeztetést nélkülözve olyan javaslatot fogadott el, amely a digitális írástudatlanság leküzdésének segítése helyett valójában hátráltatná azt; akadályozva, hogy a lakosság minél szélesebb körben hozzájuthasson az esélyegyenlőséget és magasabb életminőséget biztosító technikai újításokhoz. Az Informatikai Érdekegyeztető Fórum is protestált. Az infokommunikációs ágazat fejlesztése szempontjából károsnak tartják azt a tervet, amely a Nemzeti Kulturális Alap bevételeinek növelése érdekében 0,8 százalékos adóval sújtaná az internetszolgáltatást és a mobiltartalomszolgáltatást. Az Inforum hangsúlyozza, hogy a magyar infokommunikációs ágazat nem kezelhető kimeríthetetlen bőségszaru és vészbank módjára. (17.40) Sokkal életképesebbnek tartanák a fejlesztési alternatí vák kidolgozását és megvalósítását. Az Inforum számításai szerint ha 1 millió új előfizető csatlakozna az internethasználók táborához, úgy 160 milliárd forint további bevétel képződne egy év alatt az infoszektorban. Ennek áfatartalma 32 milliárd forint. Ez en áfabevétel felhasználása többféle irányban is történhetne, nevezetesen talán éppen a kulturális alapok feltöltésére is jó volna ez a pénz. Számítások szerint az 1 millió új felhasználó bekapcsolásának, oktatásának, megszólításának, támogatásának költség e messze alatta maradna az így tervezhető bevételeknek. A nemzetközi trendek és a hazai tapasztalatok alapján ezek a számítások igencsak valósnak látszanak. Akkor pedig mire jó ez a parányi járulék? Hacsak arra nem, hogy ellentéteket szüljön, rossz üzenete ket közvetítsen, és lehetetlenné tegye a digitális szakadék szűkítését. Véleményem szerint az informatika olyan terület, amelyben újabb bevételhez csak akkor lehet és érdemes jutni, ha kibővítik a felhasználók körét, nem pedig a meglévő felhasználókat adóz tatjuk meg. De ha már az adóztatásnál tartunk, az végképp érthetetlen, hogy általában, homogén tömegként akarja a kormány a pénztárhoz szólítani az internetezőket. Pedig ez olyan iparág, ahol minden aktivitás mérhető és naplózható, minden további különöseb b ráfordítás nélkül. Tehát követhető, hogy ki mire használja a webet, milyen gyakorisággal lépett a világhálóra, és milyen szájtokat lapozgat. Akkor kérdezem én: miért nem aszerint kell fizetni, hogy mit listáznak a kimutatások? Van éjszakai és nappali ára m; támogatott és még jobban támogatott színházi előadás. Mindezeknek érhetően más az áruk. Csak az internetező fizet átalányban, pont az a fogyasztó, akinek tevékenysége nyitott könyv a szolgáltatók számára? Nem logikus, sőt kifejezetten káros ez a szemlél et. Az Európai Unió 2008at az elektronikus befogadás évének hirdette meg. Magyarország volt az első, amely teljes mellszélességgel állt ki az uniós kezdeményezés mellett, hogy felére csökkentse a digitális szakadékot. Megdöbbentő, hogy a magyar kormányzat éppen az ebefogadás évében, a bővítés, a fejlesztés szükségleteinek és módjának feltárása idején próbálja meg az infokommunikációs ágazat és felhasználóinak további adóztatását. Magyarországnak nincsenek elégséges forrásai a hazai digitális tartalom fejl esztésére, az elektronikus tananyagok fejlesztésére, az élethosszig tartó tanulás biztosítására, a hátrányos helyzetűek bekapcsolására sem, sajnos. Az NKA már évekkel korábban megszüntette a digitális kultúra kuratóriumát, noha az infokommunikációs szektor eddig is százmilliós befizetője volt a NKAnak. Ezen túlmenően a CDk, DVDk, adathordozók, perifériák és az internetes
